„Thomas Bernhard” változatai közötti eltérés

[[fájl:Thomas Bernhardr.jpg|jobbra|bélyegkép|223px|Thomas BerhardBernhard]]

Thomas BerhardBernhard apja Alois Zuckerstätter asztalos, anyja Herta BerhardBernhard volt (''Johannes Freumbichler'' szintén osztrák író lánya). Thomas gyermekkorát egy [[rotterdam]]i gyermekotthonban, majd szintén Rotterdamban [[nevelőszülő]]knél töltötte, később anyai nagyszülei magukhoz vették Bécsbe. Thomas Bernhard 1943-tól [[Salzburg]]ba járt gimnáziumba (kollégista bentlakóként), de 1947-ben otthagyta a gyűlölt iskolát és segédnek ment egy élelmiszerboltba. Hogy túlélte életveszélyes tüdőbetegségét mindenekelőtt saját élni akarásának köszönhette, amely ébredő művészi érdeklődését is erősítette - énekelni tanult, írni kezdett. Gyermekkorát és fiatalságát később egy ötkötetes önéletrajzi elbeszélésben jegyezte le. 1952-től 1957-ig Bernhard a salzburgi [[Mozarteum]]ban tanult éneket, [[rendezés]]t és [[színművészet]]et és tanulmányával párhuzamosan riporterként és kritikusként dolgozott a ''Demokratisches Volksblatt'' című újságnak. Ezt követően 1957-től ''Gerhard Lampersberg'' zeneszerző vendége volt mintegy két évig [[Maria Saal]]ban, majd [[Bécs]]be ill. 1965-ben végül egy [[felső-ausztria]]i tanyára, ''Ohlsdorfba'' költözött. Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. ''Frost (Fagy)'' című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózaelbeszéléseibenprózai írásaiban Thomas Bernhard folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Téma az általa kaotikusnak érzékelt külvilág, a bűnözés, betegség, halál és általában az osztrák hétköznapok, az osztrák-német kulturális hagyományok. Stílusára jellemző továbbá a túlzás és egyfajta apodiktikus hangnem; ezek segítségével érte el a provokáló hatást, hogy az élethazugságokat felfedje. Színdarabjai ezen témák variációi: pusztulás, halál, romlás, túlélés a destruktív meghiúsult világban. Bizonyos értelemben a színdarabok nem vígjáték, nem drámák, hanem végjátékok, finálék. De [[Samuel Beckett]]el ellentétben az ő történetei valódi helyszíneken és valós időben játszódnak, lineárisan vezetnek a halálhoz. Itt is jellegzetes a monológ. Néhány botrányszagú színdarabja terrorizmusról, a Filbinger-ügyről és a mai [[Ausztria]] és [[fasizmus]] viszonyáról.