„Szilur” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Devon –> Devon (időszak) |
||
12. sor:
A szilur rendszerét elsőként [[Sir Roderick Murchison]] azonosította, aki Dél-Walesben tanulmányozott üledékes kőzetrétegeket az [[1830-as évek]]ben. A szeleteket egy walesi [[kelta]] törzsről, a szilurokról nevezte el. Barátja, [[Adam Sedgwick]] korábban egy hasonló törzsről nevezte el a [[kambrium]]ot. [[1835]]-ben a két kutató kiadta a ''„On the Silurian and Cambrian Systems, Exhibiting the Order in which the Older Sedimentary Strata Succeed each other in England and Wales”'' (A szilur és kambrium rendszerekről, hogyan követik egymást az üledékes kőzetrétegek Angliában és Walesben) művét, mely a modern földtörténeti időszámítás alapját képezi. Ahogyan először azonosították, a szilur sorozat további helyszíni tanulmányozás során keresztezni látszott Sedgwick kambrium szakaszát. Ez a konfliktus a két kutató barátságát tönkretette. [[Charles Lapworth]] úgy oldotta meg a problémát, hogy létrehozta az [[ordovícium]] korszakot, mely magában foglalta a vitatott kőzetágyakat.
[[Joachim Barrande]] francia kutató, Murchison munkájára építve a szilur elnevezés szélesebb értelemben használta, mint a későbbi jelentése. [[Csehország]] szilur korszakbeli kőzeteit nyolc részre osztotta. [[Edward Forbes]] [[1854]]-ben megkérdőjelezte ezt a magyarázatot, és Barrende kései szakaszai helyett (F, G, H) létrehozta a [[Devon (időszak)|devon]] korszak elnevezést. Ezen változtatások ellenére az eredeti kőzetrétegcsoportokban, később elismerték, hogy Barrende alapította meg a klasszikus csehországi kutatást, amely a legrégebbi ősleletek feltárására irányul.
== Ősföldrajz ==
22. sor:
== Éghajlat ==
Ebben az időszakban a Föld egy hosszú, meleg üvegház fázisban volt, és meleg, sekény tengerek borították az egyenlítői szárazföldeket. A szilur elején a gleccserek visszahúzódtak a déli sark mögé, végül a szilur közepén csaknem teljesen eltűntek. Viszonylag stabilizálódott általános éghajlat jellemző a korszakra, véget ért a korábbi gyors éghajlati változások sorozata. Törött héjak rétegei szolgáltatnak erős bizonyítékot arra, hogy súlyos viharok voltak, melyeket a meleg tengerfelszín okozott, hasonlóképpen, mint napjainkban. A szilur későbbi szakaszában az éghajlat kissé lehűlt, de a szilur–[[Devon (időszak)|devon]] határon az éghajlat felmelegedett.
== Élővilág ==
| |||