„Kádár Imre (író)” változatai közötti eltérés

Szülővárosában a Szent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett (1911), főiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián folytatta, jogi doktorátust szerzett (1915). Megsebesült az I. világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába, 1918-ban csatlakozott az októberi [[őszirózsás forradalom]]hoz, a [[Magyar Tanácsköztársaság|magyar kommün]] bukása után emigrált s Kolozsvárt telepedett le. Itt a ''[[Keleti Újság]]'' főmunkatársa, a ''[[Napkelet (romániai magyar folyóirat)|Napkelet]] (1920–22), a ''Kulissza'' (1922–23) című irodalmi és színházi lap szerkesztője, 1927-ben a ''Mai Világ'' című hétfői lap, 1928-ban a rövid életű ''Erdélyi Hétfői Hírlap'' főszerkesztője. Részt vesz az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] megalapításában, a Kolozsvár–nagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (1933–40), a [[Kemény Zsigmond Társaság]] tagja. 1944-ben a budapesti Református Teológia tanára lett. [[1944]]-ben áttelepedett [[Magyarország]]ra. [[1948]]-ig a budapesti rádió munkatársa, a román–magyar kapcsolatokkal foglalkozott. [[1950]]-től a református egyház egyetemes konventjében a külügyi és a sajtószervező munkát végezte, majd a budapesti teológián tanár ([[1952]]); [[1958]]-tól az új folyamban megindult ''Theológiai Szemle'' szerkesztője. Utolsó éveiben az egyházi kapcsolatokat ápoló Felekezettudományi Intézetet vezette. [[1958]]-tól fővárosi tanácstag volt.