Wikipédia

„Hellenisztikus civilizáció” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 94.248.167.98 (vita) szerkesztéséről JAnDbot szerkesztésére
4. sor:
 
== Történelem==
Még életében görög mintára szervezte meg birodalmát, perzsa elemekkel átszőve: államszervezetében perzsa minta – tartományok makedón vagy görög helytartókkal –, 70 város alapítása (Alexandriák), görög telepesekkel; ezek a városok megtarthatták athéni mintájú demokráciájukat, a többit viszont korlátlan hatalommal kormányozta. Jól kiépített úthálózat és kereskedelem, ez és az egységes fizetőeszköz kapcsolja össze a birodalmat. Házassági politika: több perzsa királylányt vesz feleségül, katonáit iráni nőkkel házasítja össze (Szuza, hatalmas esküvő, kb. 10.000 házaspár). A birodalom hivatalos nyelve a görög. A hadseregbe perzsákat is felvesznek. Főváros Babilon.
===Nagy Sándor birodalma===
[[I. e. 334]]-ben [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] egy 35000 fős makedón-görög sereg élén elindult Perzsia meghódítására. Az [[i. e. 331]]-i [[gaugamélai csata]] után [[III. Dareiosz]] már nem tudja tartani tovább birodalmát. Nagy Sándor birodalma (Hellenisztikus Birodalom) az [[Indus]]tól a [[Duna|Dunáig]], a [[Kaszpi-tenger]]től a [[Nílus]] torkolatáig terjedt.
 
Egyiptomban megalapította [[Alexandria|Alexandriát]], a róla elnevezett 60 város legnagyobbikát. Birodalmát új úthálózattal és katonai támaszpontokkal erősítette meg. Hivatalossá tette a [[görög nyelv]]et, új [[pénz]]t vezetett be.
 
Ezt az más-más vallású, és más-más fejlettségű térségben kialakult új államot főként a hadsereg tartotta össze. Alexandrosz próbálta egyben tartani, azonban görög-makedón vezetőinek nem tetszett, perzsa és keleti szertartásokban való részvétele. Az uralkodó próbálta fenntartani uralmát, keleten despotává vált.
 
Megkezdődik a birodalom hellenizációja (görögösödése), amely egészen Egyiptom római uralom alá kerüléséig (Kr.sz. 31) tart, egyes területeken Bizánc bukásáig (1453).
Szorgalmazta a makedón katonák perzsa nőkkel való házasságkötését. Ő maga a [[szúszai mennyegző]]n a legyőzött perzsa király, III. Dareiosz]lányát feleségül vette és így felvette a perzsa királyi címet. Esküvőjén a katonái közül 10.000-et házasított össze perzsa leányokkal. Ily módon természetesen nem lehetett egybegyúrni a más-más kultúrájú népeket, de a keleti és görög műveltség ötvöződéséből a következő évszázadokban jelentős fejlődés bontakozott ki.
 
 
[[I. e. 323]]-ban [[Karthágó]] és [[Szicília]] meghódítására készülve 33 évesen maláriában halt meg.
 
 
 
A hellenisztikus államok
 
 
 
Nagy Sándor halálát követően birodalma részekre szakadt, hadvezérei felosztották egymás között. Nagy Sándor gyermekét, feleségét, anyját megölették, majd az osztozkodáskor Makedóniát az Antigonosz, Egyiptomot a Ptolemaiosz, az ázsiai területeket a Szeleukosz hadvezérek (didakhoszok v. diadokhoszok – utódok) kapták.
 
 
 
Néhány kisebb állam közül Pergamon nevezetes kultúrközpont lett (az ókori világ hét csodájának egyike a pergamoni oltár – ma Berlin, Pergamon Múzeum). Rhodosz a kereskedelmi és pénzügyi élet fontos központja.
 
 
 
Nagy Sándor halálától Egyiptom bukásáig tartó korszakot nevezzük hellenisztikus kornak. (Kr.e. 323 – K.sz. 31.)
 
 
 
Szeleukosz ázsiai birodalmát hamarosan elfoglalták a belső-ázsiai parthusok. Ptolemaiosz leszármazottai évszázadokon át fáraókként uralkodtak Egyiptomban. Létrejött több kisebb görög királyság (Baktria, Pergamon, Makedón királyság), jelentős központok Alexandria, Antiochia, Pella és Szürakuszai is. Kisázsia középső részén kelta népek foglaltak területeket, kelet felé nyomulva.
 
 
 
A görög poliszok önállóak, birtokolhatják földjeiket, saját törvényeik szerint élhetnek, maguk intézhetik pénzügyeiket. Hadseregük azonban nem lehet, önálló külpolitikát nem folytathatnak, s adót kell fizetniük a királyi udvarnak. Az uralkodók székhelyüket fejlesztve egyben a művészeteket, tudományokat is pártfogolják, terjesztik a görög-hellén kultúrát.
 
 
 
A görögök – mivel az egész térségben értették nyelvüket – sokat utaztak, kereskedtek, kialakult hamar bennük a világpolgár-tudat, a kozmopolita szemlélet. Megszűnt a magánélet és közélet egysége, a politizálás, mindenki inkább a magánélet, az egyéni boldogulás felé fordult.
 
 
 
Kelet tudásanyaga eljut a görögökhöz, számos vallási kultusz is átvételre kerül (pl. perzsa Mithrasz-kultusz, a vallási dualizmus, illetve az egyiptomi Izisz-kultusz).
 
 
 
Az új területek bekapcsolódásával megnyíltak a piacok, új nyersanyagforrások, lendületet kapott a nagyüzemi termelés és kereskedelem.
 
 
 
A keletről átvett találmányok segítségével növelt intenzív termelés: trágyázás, vetésforgó, öntözés, állatnemesítés; az iparban a közszükségleti cikkek mellett megjelent a luxuscikkek gyártása.
 
 
 
Terjedtek a külkereskedelmi szerződések, monopóliumok (egyedi kereskedelmi jog, kiváltság egy-egy útvonalra vagy árucikkre), kölcsönügyletek, átutalások. Többszázezres lakosságú nagyvárosok jöttek létre. A keleti területeken a tulajdonviszonyok és a gazdaság szerkezete sok tekintetben változatlan marad, rabszolgák helyett pl. továbbra is függő helyzetben lévő szabadok vagy félszabadok munkáltatása a jellemző (Egyiptomban az állam, azaz az uralkodó az ország egész földterületének birtokosa, ő írja elő, hogy melyik területen mit kell vetni, termelni).
 
 
 
A görögség számára a korlátlan hatalmú király (bazileusz) írja elő a hétköznapi élet teendőit, nincs demokrácia, hivatalnokok gondoskodnak az adók beszedéséről és a királyi határozatok végrehajtásáról.
 
 
 
A kisárutermelő rétegek nem bírják a versenyt, és végleg lesüllyednek a szegény közrendűek soraiba. A keleti falvakba kerülő görög-makedón uralkodó osztály hamarosan szembekerül az őslakos parasztsággal, a gazdasági ellentétek mellett így a népi ellentétek is megjelennek, állandósulnak a megmozdulások a kizsákmányoló idegen etnikum ellen. A városokban szabadok és rabszolgák között alakul ki hasonló ellentét.
 
 
 
Ezek a gazdasági–politikai–etnikai ellentétek jó félszázad alatt tönkreteszik a hellenisztikus államok virágzását, kiújulnak a harcok, ellentétek. (Nyersanyagforrásokért, kereskedelmi útvonalakért, gazdasági-politikai előnyökért. A lassan kimerülő és anarchiába fulladó hellenisztikus világ fokozatosan válik a felemelkedő Róma zsákmányává.
 
 
 
Makedóniát és Görögországot Kr.e. 146-ban teszi tartományává Róma, Szíriát Kr.e. 64-ben, Egyiptomot pedig Kr.e. 31 után. Róma uralmával azonban csak a politikai berendezkedés ér véget, az elnevezés mögött rejlő kulturális tartalom azonban egészen az iszlám Kr.sz. VII. században történő elterjedéséig meghatározó, s még azon túl is tovább él Bizáncban
 
== A hellenisztikus államok kialakulása ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hellenisztikus_civilizáció”