„Forgách Ádám” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Házasságai és gyermekei: ennek a résznek nincs forrása |
a →Élete |
||
5. sor:
Báró [[Forgách Zsigmond]] [[nádor]] és bethlanfalvai Thurzó Zsuzsanna fia volt. Ifjú korában több évet külföldön töltött, hazatérése után katonai pályára lépett. [[1627]]-ben királyi kamarás és [[Szécsényvár]] főkapitánya volt. [[1635]]. [[november 13.|november 13-án]] részt vett a [[nagyszombat]]i egyetem ünnepélyes megnyitásán; [[1640]]. [[május 12.|május 12-én]] grófi rangra emelték. [[1648]]-ban [[kassa]]i tábornok lett, ez év [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] írta azt a levelét, melyben a királynak panaszkodik, hogy egy esetleges török támadást ember hiányában nem tudna visszaverni: római katolikus katonáit kivéve emberei nem tartanak vele. [[Október 17.|Október 17-én]] keltezett levelében azt írja, hogy [[I. Rákóczi György]] csábítgatja embereit, és mert meztelenek, ágyúik rosszak, fizetésük pontatlanul jár ki, neki pedig két millió vagyonára 100 frt hitele sincs, fővezéri állása tűrhetetlen.
[[1643]]–[[1644]]-ben Rákóczi György ellen szerencsétlenül csatázott; a város Rákóczinak hódolt, és neki ki kellett vonulnia. [[1644]]. [[február 2.|február 2]]-án jelentette, hogy a felső megyék Rákóczi ellen nem akarnak fegyvert fogni, s a parancsnoksága alatt álló hadak is elpártoltak tőle. Az [[1646]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] tartott országgyűlési [[nádor]]választáskor a katolikus jelöltek közt a második helyen volt, de csak ötvenöt szavazatot nyert. [[IV. Ferdinánd magyar király]] [[1647]]. [[június 16.|június 16-ai]] koronázásán az udvari ebéden főpohárnoki méltóságban vett részt; e napon lett aranysarkantyús vitéz. Része volt több nevezetes követségben is, például [[Lengyelország]]ban. [[1649]]. áprilisban ismét nádorjelölt volt, de megint nem választották meg; [[Pálffy Pál]] lett a nádor. [[1652]] áprilisának végén mint [[érsekújvár]]i kapitány [[Nagyvezekény]]nél a rabló török hadra csapott: nyolcszáz török katona halt meg, ugyanakkor a magyarok is vesztettek hetven embert, köztük Esterházy-családtagot is.
[[1655]]-ben az udvar hidegségét érezte, mert a kitűzött nádorválasztásra a jelöltek sorából is kihagyták, és emiatt emelt panasza sem hallgattatott meg. Ennek ellenére [[1653]]-ban jelen volt IV. Ferdinánd [[regensburg]]i római császári koronázásán, akárcsak [[1655]]-ben [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd király]] harmadik hitvesének, [[Gonzaga Eleonóra magyar királyné (1630–1686)|Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő]] császárnévá koronázásán is. [[1662]]-ben Forgách Ádám is üldözni kezdte a [[protestantizmus|protestánsokat]], templomaikat a katolikus hitűeknek adta, alattvalóit is igyekezett áttéríteni e hitre. [[1663]]-ban [[Kara Musztafa]] török nagyvezír ostromló seregei ellen Érsekújvárt védte; a túlerővel szemben végül engedni kényszerült, a várat [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] föladta. A kivonulás zeneszóval, fegyveresen, vagyonkivitellel történt, a nagyvezér bizonyságot adott Forgáchnak, hogy eleget tett minden kötelességének. A nagyvezír bizonyításának dacára Forgách Ádám egy évig [[Győr]]ött raboskodott, de a hadi törvényszék előtt tisztázta magát a vád alól, és felmentették. [[1667]]-ben az idegen katonák kivonása és magyar várkapitányok kinevezési programjának keretében Forgách Ádámra is várkapitányi tisztet ruháztak. [[1668]]-ban ismét nádorjelölt volt. [[1670]]. [[március 27.|március 27-én]] jelen volt az [[I. Lipót magyar király|I. Lipót király]] által [[Besztercebánya|Besztercebányára]] hirdetett eredménytelen gyűlésen; ekkor már mint [[tárnokmester]]. [[1680]]. áprilisának elején a Nagyszombatban tartott tanácskozáson mint országbíró szerepelt, s itt indítványozta, hogy a közhivatalok viselését magyarokra ruházzák.
| |||