„Appu és két fia” változatai közötti eltérés

Ahogy a bikaborjú felnőtt és már ekét húzott, „Gonosz” megrigyeltemegirigyelte „Igaz” szerencséjét, és részét követelte a bikából is, hiszen az apjuk vagyonából fele-fele illette meg őket. „Igaz” magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napistenhez. Elpanaszolta, hogy atyja házában „Gonosz” bátyja az osztozkodásnál egy rossz tehenet adott neki, aki bikaborjút szült, és amikor a bikaborjúból ökör lett, abból is követeli a részét, sőt elhajtotta az ökröt a saját házába. A Napisten ezután elment „Igaz” testvérrel „Gonosz” házába. Megkérték, vagy adja vissza az ökröt, vagy menjen velük [[Szippar]]ba.

Gonosz megvendégelte őket, kenyérrel, hússal és sörrel kínálva őket, de az ökröt nem adta vissza. Szipparban a Napistennel, Ninivében Istárral beszéltek, végül „Gonosz” visszatért Lulluva ország Szudul városába. A Napisten átokkal sújtotta „Gonosz” földjét, ezért Lullu növényei elhervadtak. A Napisten gondoskodik az igazakról, míg a gonosz feldordulfelfordul, mint egy öreg fa.

A Napisten és a tehenek kapcsolata más hettita motívumokkal együtt az [[Odüsszeia|Odüsszeiában]] ésis megjelenik. A „tékozló fiú” motívuma egészen általánossá vált az európai mesekészletben[[mese]]készletben.