„Appu és két fia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Tartalma: elirasok jav., link |
kieg |
||
8. sor:
Egy reggel Appu felkelt, magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napisten templomába, akit egy későbbi részletben [[Szippar]] napistenének nevez a szöveg. A Napisten letekintett az égből, meghallgatta Apput. Appu elpanaszolta, hogy vannak szarvasmarhái, juhai, drágaságai, de nincsen gyermeke. A Napisten azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, igyon és aludjon, alvás után pedig legyen együtt a feleségével. És akkor kap egy isteni fiút. Appu hazatért, a Napisten az égben összetalálkozott a [[Tarhuntasz|Viharistennel]]. A Viharisten szintén panaszkodott a Napnak, hogy őt már kevéssé tisztelik az emberek. Dühösen beszélt, és húgához, a [[ninive]]i [[Istár]]hoz hasonlította magát, aki Ninivében (<sup>URU</sup>''ni-nu-u̯a'') megbecsült királynő, nem gúnyolják, kenyeret, húst és sört áldoznak neki.
A Napisten meghallgatta a Viharistent is, de az átkozódása miatt végül otthagyta. Ekkor a Viharisten látogatta meg Appu feleségét és tízszer hált vele együtt. Az asszony tíz hónap múlva fiút szült, aki a „Rossz” („Gonosz”) nevet kapta (<sup>[[Dis|m]]</sup>ḪUL-''lu'', hettita kiejtésben valószínűleg ''Idalu'').
Újabb tíz hónap múlva még egy fia született, ezúttal a Napistentől, ennek az „Igaz” nevet adták (<sup>m</sup>NÍG.SI.SÁ-''an'', hettita ejtése valószínűleg ''Ḫandanza''). Appu fiai gazdagságban nőttek fel, de „Rossz” saját részt akart a vagyonból, kikérte a részét. Mikor a szülők elmentek (és/vagy meghaltak?), a vagyon felosztásakor az „Igaz” nevű rosszul járt: gyakorlatilag csak egy sovány tehenet kapott az ekéje mellé. A Napisten azonban megnyugtatta a fiút, hogy a tehénnel jobban járt, mint a testvér az ökörrel. Így is lett, a tehén tíz hónap múlva bikaborjút hozott a világra, amelyik felnövekedvén elbírta az ekét. Az első tábla itt véget ér, és a történet innen homályos, többféleképpen értelmezhető.
Ahogy a bikaborjú felnőtt és már ekét húzott, „Gonosz” megirigyelte „Igaz” szerencséjét, és részét követelte a bikából is, hiszen az apjuk vagyonából fele-fele illette meg őket. „Igaz” magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napistenhez. Elpanaszolta, hogy atyja házában „Gonosz” bátyja az osztozkodásnál egy rossz tehenet adott neki, aki bikaborjút szült, és amikor a bikaborjúból ökör lett, abból is követeli a részét, sőt elhajtotta az ökröt a saját házába. A Napisten ezután elment „Igaz” testvérrel „Gonosz” házába. Megkérték, vagy adja vissza az ökröt, vagy menjen velük [[Szippar]]ba.
Gonosz megvendégelte őket, kenyérrel, hússal és sörrel kínálva őket, de az ökröt nem adta vissza. Szipparban a
A Napisten és a tehenek kapcsolata más hettita motívumokkal együtt az [[Odüsszeia|Odüsszeiában]] is megjelenik. A „tékozló fiú” motívuma egészen általánossá vált az európai [[mese]]készletben.
34. sor:
{{portál|ókor}}
[[Kategória:Hettita irodalom]]
[[en:Appu (Hurrian)]]
| |||