„Természetjárás Magyarországon” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
85. sor:
A [[1930-as évek]] elején alig remélt nagy lendülettel indult meg az alkotó munkásság. Egymás után épültek a jelentős menedékházak, így a Bánkúti, Telekesi, Újhutai, Dömörkapui, Nagyvillámhegyi, Kő-hegyi, Hatvan Ferenc, Szárhegyi, Várgesztesi, Nógrádi menedékház. [[1931]]-ben a nagyszabású turistakiállítás mozgatta meg a magyar túramozgalmat, [[1932]]-ben pedig a hegyestetői turista-mintaterület létesítése jelentett határkövet a mindjobban terjeszkedő mozgalomban. Amikor [[1933]]-ban a Magyar Turista Szövetség 20 éves jubileumát ünnepelte, a megcsonkított országban 50 menedékház hirdette a magyar túramozgalom életképességét több mint egymillió [[pengő]] értékben; 81 foglalt forrás volt az ország területén, és mintegy 3500 km jelzett út kalauzolta a turistákat a magyar hegyekben és erdőkben.
 
[[1938]]-ban a hatalmas arányú [[Szent István-vándorlás]] mozgatta meg a magyar turisták tömegeit. Az ország keleti végétől, a [[Nagy -Milic]]től az ország nyugati végéig, [[Írott-kő]]ig terjedő több, mint 800 kilométeres útvonalon létesült úgynevezett [[kéktúra|országos kék jelzés]] (kéktúra) a Trianon utáni Magyarország területének minden [[hegység]]ét összekapcsolta a [[Mecsek]] kivételével.
 
[[1952]]-ben a [[Budapesti Lokomotív Sportkör]] túramozgalmat indított a kéktúra útvonalán. Az útvonal azóta többször módosult, meghosszabbodott.