„Bebop” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
19. sor:
Az [[1940-es évek]]ben a jazz-zenészek fiatalabb generációja egy új stílust kovácsolt [[1930-as évek]] [[Szving (zene)|swingmuzsikájából]]. Az úttörők: [[Dizzy Gillespie]], [[Charlie Parker]], [[Bud Powell]] és [[Thelonious Monk]] - rájuk olyan korábbi zenészek hatottak, mint [[Art Tatum]] és [[Earl Hines]] zongoristák, [[Coleman Hawkins]] és [[Lester Young]] tenorszaxofonisták és [[Roy Eldridge]] trombitás. Gillespie és Parker [[Chicago]]-ban az Earl Hines Bandel játszottak, ahol találkoztak a bop előtti korszak mestereivel, [[Jack Teagarden]]nel, [[Earl Hines]]zal és [[Jay McShann]]nel. Gillespie [[Cab Calloway]]-nál találkozott [[Milt Hinton]] bőgőssel, együtt dolgozták ki az új zene harmóniai és akkordikus jellemzőit. Ezalatt Charlie Parker [[Gene Ramey]] bőgőssel ugyanezt tette McShann bandájában. A bebop jellemzői, mint a speciális harmóniavilág, a szinkópált ritmika, az alterált akkordok és az akkordhelyettesítések ekkor alakultak ki.
A [[New York]]-i [[Minton's Playhouse]] jazzklub egyfajta műhelyként funkcionált [[Don Byas]], [[Thelonious Monk]], [[Charlie Christian]] (aki [[Benny Goodman]]nél már súrolta a bebop határait virtuóz [[gitár]]szólóiban) és a többi korai bebopista számára<ref name="Davis89Auto">[[Miles Davis]] (1989) ''Önéletrajz'', 3. fejezet, 43-5., 57-8., 61-2. o.</ref>.
Christian leginkább a frázisalkotásban hozott óriási változásokat. Általában a hangsúlytalan leütéseket hangsúlyozta, gyakran fejezte be szólóit a negyedik leütés második felében. Aszimmetrikus felfogása a bebop alapját jelentette. A swingben az improvizációt általában kettő-négy ütemnyi frázisok alkották, ahol az akkordmenet azonos volt a dallaméval. A bebopban a formai kötöttségeket fellazították: az improvizáció szabadon végigvonult teljes harmóniameneteken is. Christian és más korai bopperek sokszor olyan hangokat hangsúlyoztak, amelyek csak röviddel azután jelentek meg az adott dal harmóniaszerkezetében, ezzel pillanatnyi disszonanciát okozva. A swingben a szólisták az első és harmadik leütésen játszottak hangsúlyos hangokat, míg a bebopban a hangsúly a második és negyedik leütésre került (lásd Dizzy Gillespie ''Salt Peanuts'' című számát!). Ezen új elméletnek köszönhetően a bebop-szólók úgy hangzanak, mintha lebegnének a dallam harmóniamenete felett ahelyett, hogy arra játszódnának.
30. sor:
==Stílusjegyek==
[[File:52nd Street, New York, by Gottlieb, 1948.jpg|thumb|300px|A bebop "főutcája", a [[manhattan]]i 52. utca, [[1948]] [[május]]ában]]
A bebop drasztikus változást jelentett a korabeli swing-dalokhoz képest, mivel a számok nagyon gyorsak voltak, asszimetrikus frázisokat és bonyolult dallamokat tartalmaztak és a ritmusszekció csak metrikus szerepet töltött be. Maga a zene nem vált népszerűvé az átlagos zenehallgatók körében, akik [[Benny Goodman]] és [[Glenn Miller]] táncolható, teátrális muzsikájához voltak szokva. A bebopot gyakran "hangok versenyének" és idegesítőnek titulálták. Jazz-zenészek és jazzrajongók körében azonban valami újat és érdekeset hozott a jazztörténetbe.
37 ⟶ 38 sor:
A jazz harmóniavilága is kitágult a bebop korában. Bonyolult váltóakkordok jelentek meg, amelyek modernné tették az amúgy kissé elcsépelt harmóniameneteket is. Ezek a váltóakkordok gyakran disszonáns hangközökön alakult, mint a szükített kilencedik fok, a bővített kilencedik fok vagy a bővített tizenegyedik fok (más néven tritónusz).
==Jellemző hangszerek==
Egy klasszikus bebopzenekarban [[szaxofon]], [[trombita]], [[nagybőgő]], [[dob]] és [[zongora]] található meg. Ezt a formátumot az altszaxofonista [[Charlie Parker]] és a trombitás [[Dizzy Gillespie]] dolgozta ki a negyvenes években. Néha megjelent a színen egy kiegészítő szaxofon vagy egy (elektromos vagy akusztikus) [[gitár]] is, esetleg egyéb [[Rézfúvós hangszerek|rézfúvós]]ok (például [[harsona]]) vagy [[vonós hangszer]]ek (például [[hegedű]]). Másrészt történhetett akár az is, hogy egy szólóhangszerrel kevesebben játszottak, és így csak kvartettfelállás szerepelt.
Habár a bebop csak egy állomása a gazdag jazztörténetnek, ma is rendkívül népszerű stílus jazzrajongók körében szerte a világban. Olyan magas szinten változtatta meg a jazz harmóniavilágát, hogy minden mai jazzoktatás részét képezi az alterált akkordokból felépített harmóniamenetekre való rögtönzés.
==A bebop hatása==
Az ötvenes évek közepén tevékenykedő zenészek (például [[Miles Davis]] vagy [[John Coltrane]]) szélesíteni kezdték a bebop kincstárát, míg mások épp azzal ellentétes irányokba haladva létrehozták a [[cool jazz]]t, a [[West Coast jazz]]t és a [[modális jazz]]t, megint mások [[George Russell]]t követve kialakították a [[free jazz]]t és az [[avant-garde jazz]]t.
A bebop stílus hatásokkal bírt a Beat Generációra is, akik jazzritmusban beszéltek és gyakran láttak vendégül jazz-zenészeket munkájukhoz. A bebop hatásai a [[rock and roll]]ban is megmutatkoznak, ahol a szólózás bebop-gyökerű, míg a hippikorszak a bebop külsőségeit vette át (mindkét stílus gyermekeire a non-konformizmus, a saját szleng és a tagok közti összetartás). A bebop nem csak Amerikában, de Franciaországban és Japánban is igen népszerű.
Olyan [[hip-hop]] előadók, mint A Tribe Called Quest vagy Guru a bebopot jelölik meg inspirációjuk és ritmikai sokszínűségük forrásaként. [[Ron Carter]] bőgős játszott is A Tribe Called Quest-el az [[1991]]-es ''The Low End Theory''-n, míg [[Roy Ayers]] és a trombitás [[Donald Byrd]] a ''Jazzmatazz''-on játszott Guruval ugyanebben az évben. A bopszámokból sample-k, minták készülnek a hip-hop színtéren.
==Fontos zenészek==
{{Col-begin-small}}
{{Col-4}}
* [[Julian Cannonball Adderley|Cannonball Adderley]], alt-szaxofon
* [[Chet Baker]], trombita
59 ⟶ 74 sor:
* [[Curtis Fuller]], harsona
* [[Dizzy Gillespie]], trombita
{{Col-4}}
* [[Walter Davis, Jr.]], zongora
* [[Alan Greenspan]], szaxofon, klarinét
79 ⟶ 95 sor:
* [[Charles McPherson (zenész)|Charles McPherson]], alt-szaxofon
* [[Charles Mingus]], nagybőgő és zongora
{{Col-4}}
* [[Blue Mitchell]], trombita
* [[Thelonious Monk]], zongora
99 ⟶ 116 sor:
* [[George Wallington]], zongora
* [[Chuck Wayne]], gitár
{{Col-end}}
==Jegyzetek==
<references/>
==Irodalom==
*Berendt, Joachim E. ''The Jazz Book: From Ragtime to Fusion and Beyond''. Trans. Bredigkeit, H. and B. with Dan Morgenstern. Westport, CT: Lawrence Hill & Co., 1975.
*Deveaux, Scott.. The Birth of Bebop: A Social and Musical History. Berkeley: University of California Press, 1999.
*Gidden, Gary. Celebrating Bird: The Triumph of Charlie Parker. New York City: Morrow, 1987.
*Gioia, Ted. ''The History of Jazz''. Oxford, New York: Oxford University Press, 1997.
*Baillie, Harold B. ''Swing to Bop: An Oral History of the Transition of Jazz in the 1940s''. Oxford: Oxford University Press, 1987.
*Rosenthal, David. ''Hard bop: Jazz and Black Music, 1955-1965''. New York: Oxford University Press, 1992.
*Scaruffi, Piero. [2003] ''A History of Jazz Music, 1900-2000'', ''[http://www.scaruffi.com/history/jazz8.html Bebopról szóló fejezet]'' (2007) ISBN 978-0-9765531-3-7
== Fordítás ==
{{fordítás|en|Bebop}}
{{Portál|könnyűzene}}
| |||