„Erdélyi szász nyelv” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kiegészítések
7. sor:
 
A szász betelepítés Erdélybe a 12. században [[II. Géza magyar király|II. Géza magyar királlyal]] kezdődött és a 13. századig folytatódott. Német területen ezidőtájt megemelkedett népességgel lehet számolni, amely új területeket keresett magának nyugaton és keleten egyaránt. Nyugat-német területekről az [[Elba (folyó)|Elbától]] keletre nagyszámú lakosság telepedett le. Ugyanakkor [[VI. Henrik német-római császár|VI. Henrik császár ]]pedig az egykori szászok dicsfényének visszaállítására törekszik, amikor is Géza hívására különféle nyugat-német területekről telepesek indulnak Erdélybe, s úgy érkeznek mint Henrik szász telepesei, ez azonban nem fedte származásukat. A magyarokra, németekre és más népekre jellemző volt, hogy például könnyen azonosítható, rokon népekre, mint szlávokra és latinokra egyetlen általános nevet használtak. És a bevándorlásuk nem egy időben történt, tehát a különböző periódusokban megint máshonnan érkeztek [[hoszpesz]]ek.
[[II. András magyar király|II. András]] [[1206]]-ban a [[karakó]]i, [[magyarigen ]]i és [[romosz]]i szászoknak tehermentesítő kiváltságokat adott, ő említi először ''Saxones'' név alatt őket. Egy néhány évvel korábbi pápai oklevélben ''Flandrenses''-nek hívják őket, ami arra enged következtetni, hogy néhány csoport eredete Németalföldre megy vissza, ami akkoriban a Német-római Birodalom része volt.
 
A [[16. század]]ban [[Johannes Honterus|Honterus János]] lutheránus lelkész akit komolyan foglalkoztatott a szászok eredete vizsgálatában kitért a nyelvükre is. [[Sebastian Münster]] [[svájc]]i földrajztudós és humanista segítségét kérte ebben. Honterus a [[Rajna]] menti vidékeken vélte a szászok őshazáját és nem is tévedett. Münster alátámasztotta feltevését, miután a szász nyelvet vizsgálva betudta azonosítani benne az alnémet nyelv jellegzetességeit.