A 43M Turán a Magyar Királyi Honvédség számára a második világháború idején kifejlesztett nehéz harckocsi volt. Sorozatgyártására nem került sor, mindössze egy prototípusa készült el két különböző kialakítású toronnyal. Hosszú csövű Turán 75 néven is ismert.

43M Turán
Általános tulajdonságok
Személyzet5 fő
Hosszúság6,6 m
Szélesség2,6 m
Magasság2,7 m
Tömeg21 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat80 mm
Elsődleges fegyverzet75 mm 43M L/55 harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet2×8 mm 34/40M Gebauer géppuska
Műszaki adatok
MotorWeiss Manfréd V–8H 8 hengeres benzinmotor
Teljesítmény195 kW (260 LE)
Felfüggesztéslaprugó
Sebesség45 km/h
Fajlagos teljesítmény8,9 kW/tonna
Hatótávolság150 km

Az új harckocsitípusnak a hosszúcsövű, 75 mm űrméretű löveggel ellátott Turánt szánták. A sok reménnyel kecsegtető 43 M 75 mm-es hosszú csövű páncéltörő ágyúból gyártási gondok miatt csak kettő darab készült.

Turán II a Kubinkai Harckocsi Múzeumban

1943-ban a Weiss Manfréd Művek szakemberei megszerkesztették a Turán II. változatot. A kísérletekhez a 012. alvázszámú harckocsit használták fel, melyhez kétféle kísérleti tornyot készítettek. A 75 mm-es ágyú beépítése miatt a torony kiegyensúlyozatlan lett, ezért az egyik tornyot meghosszabbították, a másikat megmagasították. Az utóbbi megoldással Bertholomeidesz ezredes ötletét valósították meg, hogy a parancsnok állva irányíthasson, a kinyitott kupola takarja, de a prizmákon lásson ki. Ez az ötlet azonban nem vált be: a harckocsi nagyon magas lett. A legyártott 2 db löveg közül egyet a Turán III., egyet a Zrínyi I prototípusa kapott. Az előbbi típus 1944 tavaszán hagyta el a szerelőcsarnokot. Írásos dokumentáció további sorsáról eddig még nem került elő. A visszaemlékezések szerint a HTI-ben a szükséges vizsgálatot lefolytatták. A mellső páncél vastagságát 80 mm-esre növelték. Védettségét az előtétpáncélzat (kötényezés) is növelte. Azonban a fegyver hatékonysága és a harckocsi védettségének növekedése a mozgékonyság csökkenésével járt együtt, ugyanis amíg a motor teljesítménye változatlan maradt, a jármű tömege pedig 21 tonnára nőtt. A harckocsi védettségének kötényezéssel való növelése a Weiss Manfréd szakembereinek ötlete volt. A diósgyőri gyárban 5 ill. 8 mm vastagságú szívó acéllemezből perforált kivitelben készítették a védőlemezeket. Oldalanként 3-4 lemezből állították össze és a sárvédőkre felhegesztett kampókra helyezték. A felfüggesztést úgy alakították ki, hogy ne legyen merev, de a lemezek mégis olyan biztosan álljanak, hogy a terepakadályoknál is rögzítve maradjanak. A tornyot és a parancsnoki kupolát a homlokpáncél kivételével szintén ellátták előtétpáncéllal, a PzKpfw IV H/J-hez hasonlóan. Távolsága a főpáncéltól 250 mm volt, felszerelését a csapatjavító műhelyekben is el tudták végezni. Weiss Manfréd gyártól 300 készlet került a csapatokhoz és a Turánok nagy részét fel is szerelték vele. A tömeg csökkentése érdekében a páncéllemezeket perforálták, de így is 1 tonnával növelték a harckocsi tömegét.

A Turánok átépítése Turán III. típusúvá már nem valósulhatott meg. 1944 júliusában és augusztus elején a Weiss Manfréd Műveket ért sorozatos bombatámadások miatt erről a tervről le kellett mondani.

Források szerkesztés

  • Bonhardt, Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László. A Magyar Királyi Honvédség Fegyverzete, 20. századi hadtörténet. Budapest: Zrínyi Kiadó, pp. 92–93. o. (1992). ISBN 9633271827 

További információk szerkesztés