Wikipédia

André Dupin

André Marie Jean Jacques Dupin (Varzy, 1783. február 1. – Páris, 1875. november 10.) francia politikus és jogtudós, Charles Dupin és Philippe Dupin bátyja.

André Dupin
Született1783. február 1.[1][2][3][4][5]
Varzy
Elhunyt

Párizs
Állampolgárságafrancia
GyermekeiCharles Dupin
SzüleiCharles-André Dupin
Foglalkozása
Tisztsége
  • bâtonnier (Paris Bar Association)
  • General councillor of the Seine
  • Member of the Chamber of Representatives (France) (1815. június 3. – 1815. július 13.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1827. május 21. – 1827. november 5.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1828. február 5. – 1830. június 16.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1830. június 23. – 1831. május 31.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1831. június 23. – 1834. május 25.)
  • seat 35 of the Académie française (1832. június 21. – 1865. november 10.)
  • president of the French National Assembly (1832. november 21. – 1839. március 26.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1834. július 31. – 1837. október 3.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1837. december 18. – 1839. február 2.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1839. április 4. – 1842. június 12.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1842. július 26. – 1846. július 6.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1846. augusztus 17. – 1848. február 24.)
  • Member of the 1848 Constituent Assembly (1848. május 4. – 1849. május 26.)
  • Deputy of the French Second Republic (1849. május 28. – 1851. december 2.)
  • Második Francia Császárság szenátusának tagja (1857. november 27. – 1865. november 10.)
IskoláiPárizsi Egyetem jogi kara
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend lovagja (1830)
  • a francia Becsületrend tisztje (1832)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1833)
  • a francia Becsületrend főtisztje (1834)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje (1837)
A Wikimédia Commons tartalmaz André Dupin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

1806-ban jogi doktor lett, 1815-ben Château-Chinonban képviselővé választották. Ellenezte azt, hogy Róma királyát trónörökössé kiáltsák ki és kiadta De la libre défense des accusés (Páris, 1815) című nagy feltűnést keltett munkáját. A két Berryer-vel (Pierre-Nicolas Berryer és Pierre-Antoine Berryer) együtt megbízták, hogy Ney marsallt védje és később (1825-29) a szabadelvű párt ügyvédje lett. 1827-től tagja volt a képviselőháznak, 1830-ban a 221-ek feliratának előadója volt. A júliusi forradalom után a burzsoázia pártjára állt, La révolution de 1830 (anonim, Páris 1832) című munkájában a forradalom jogosultságát bizonyította és annál a kérdésnél, hogy a király VII. Fülöp nevet viseljen-e, azt állította, hogy az orléans-i herceget nem azért hívták meg a trónra, mert Bourbon, hanem dacára annak, hogy Bourbon. Minthogy ellensége volt a klubnak, a kormány őt a minisztertanács tagjává, a királyi magántanács és a semmítőszék főprokuratorává nevezte ki. Dupint 1832-ben az akadémia tagjai közé választotta. A képviselőház nyolcszor ruházta rá az elnöki tisztet, melyet ő 1848 február 24-ig egész addig az időpontig viselt, amikor a nép berontott és a képviselőket szétkergette. Nem sokkal ezelőtt tett azon indítványa, hogy az orléansi hercegnőt régensül proklamálják, a zavarokban nem volt foganatosítható. Dupin tagja volt a konstituáló és a törvényhozó testületnek, ez utóbbi elnökké választotta. Állásában újra megérte a parlament erőszakos feloszlattatását a Napóleon-féle államcsíny által (1851. december 2.). Amikor az Orléans-vagyonok konfiskálására vonatkozó rendelet megjelent, beadta a semmítőszéknél lemondását és a nyilvánosságtól visszavonult. Mint az ún. gallikán szabadságok erélyes pártolója, 1854-ben Montalembert-rel nagy feltűnést keltő vitába keveredett. 1857-ben III. Napóleon alatt a semmítőszéknél a főprokurátori tisztet újra elfoglalta. Mint praktikus jogászt nagyra becsülték.

Jogi munkái szerkesztés

  • Libertés de l'Église gallicane (Páris, 1824)
  • Glossaire de l'ancien droit français (Laboulayejel, 1846)
  • Opuscules de jurisprudence (1851)
  • Réquisitoires, plaidoyers et discours de rentrée (14 kötet, 1834-73)
  • Mémoires (1855-61)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ [LH//852/26 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ GeneaStar
  6. ↑ senateur-2nd-empire/dupin_andre_marie_jean_jacques0216e2

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=André_Dupin&oldid=22484703”