Atlantikus–észak-amerikai flóraterület

Az atlantikus–észak-amerikai flóraterület az északi flórabirodalom (Holarktisz) része. Flórája az európai növényzet közeli rokona – több vikariáló fajjal, közös nemzetségekkel (tölgy, bükk, dió, gesztenye, nyír stb.).

Észak-Amerika biorégiói. A Laurentia biorégió körülbelül az Appalache flóratartománynak, a Dixon az atlanti–mexikóinak és a Prairies a préri flóratartománynak felel meg.

Határai, felosztása

Északi határa az észak-amerikai–boreális flóraterület, azaz a tajga déli határa Észak-Kanadában; nyugaton a pacifikus–észak-amerikai flóraterülettel határos. Keleti határa az Atlanti-óceán, déli a Mexikói-öböl partja (e tengerek szigetei már más flóraterületekhez tartoznak).

Területét három flóratartományra tagolják:

• Appalache flóratartomány: az Appalache-hegység és a Nagy-tavak vidéke;
• atlanti–mexikói flóratartomány: az Appalache-hegységtől délre a Mexikói-öbölig;
• préri flóratartomány: az Appalache-hegységtől nyugatra a Sziklás-hegységig, illetve a pacifikus–észak-amerikai flóraterület határáig.

Jellemző növénynemzetségek, illetve fajok

Karakteres, mind a pacifikus–észak-amerikai, mind az atlantikus–európai flóraterületről hiányzó nemzetségek, illetve fajok:

• akác (Robinia spp.) mintegy húsz fajjal,
• amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon)
• virginiai boróka (Juniperus virginiana)
• fekete dió (Juglans nigra),
• mocsárciprus (Taxodium spp.),
• simafenyő (Pinus strobus),
• amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua),
• amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera),
• ecetfa (Rhus typhina)

A kelet-ázsiai flóraterülettel közös fája a hikoridió (Carya). Ennek fajai a két növényföldrajzi egység között elterülő pacifikus–észak-amerikai flóraterületről a pleisztocén időszakban kipusztultak, és azóta sem települtek vissza.

Források

• Erdészeti ökológia: A növénytakaró globális és regionális felosztása a flóra alapján Archiválva 2021. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben