Wikipédia

Balog nemzetség

A Balog(h) nemzetség őse, Altmann von Freidberg lovag Orseolo Péter magyar király uralkodása alatt (1038-1041) és 1044-1046) érkezett Magyarországra az egykor Türingiához ma Hessen tartományhoz tartozó Freidberg városából. A Balogh nevet a Gömör vármegyei Balog-patakról kapta, amely környékén letelepedett.

A Balogh nemzetség cimere
A Balogh nemzetség pajzsa (D'or à l'aigle bicéphale éployée de sable, armée, membrée, becquée et lampassée de gueules)

„Post illos Altmann intrat de Fridburc miles coridatus ex patria Turingorum, de isto illi de Bolugi oriuntur.
Ezek után jő bé Altmann Friedburgból, pánczélos vitéz a thüringiek hazájából. Ettől származnak a mai Balogok.”

– Kézai Simon: Gesta Hungarorum, "Magyar Krónika", kb. 1283)

A nemzetség eredete szerkesztés

Orseolo Péter magyar király (Peter Orseolo) második uralkodása alatt (kb. 1046-ban) sok idegen lovagot telepített be — főleg Németországból és Olaszországból. A Kézai-krónika feltehetően a mai Hessenben fekvő Friedbergről ír — ez a város Kézai idején Türingiához tartozott. Altmann von Friedberg lovagról nincs más feljegyzés. Friedberg (Hessen) város már csak azért is valószínűsíthető, mert a város címere szinte megegyezik a későbbi Balogh nemzetség címerével.

„A Thüringiából származott Balog nemzetség a gömörvármegyei Balog-patak völgyén telepedett le. Ettől vette ősmagyar nevét s négy ágazata: a Baloghyak Balogtól, a Széchyek Rimaszécstõl, a Derenchényiek Derencsénytõl s az Attfyak egyik ősüktõl, Ath-tól – azonkori írásmód szerint Othtól – vették nevüket. Mind a négy ágazat czímerét ismerjük, mind egyenlő, egybevágó, a régibb hazai heraldikában nagyon ritka, talán egyetlen: a kétfejű sas. A kétfejű sas, hasonlóan a grifhez, sárkányhoz, egyszarvúhoz s a czímerek más, mesés és a valóságban nem létező alakjaihoz, a keresztes hadak idejéből veszi eredetét. Ez úton szerezte azt a Balog nemzetség is, mely aztán minden utódaiban – kivétel nélkül – szívósan ragaszkodott ősi jelvényéhez, kihalásáig. A legrégibb pecsét (1328) idejétõl 350 év lefolyása alatt, pecséteken, sírköveken, műtárgyakon s más építészeti emlékeken sok adatot találunk, mely ezen nemzetség czímerére vonatkozik. A legrégibb pecsét Széchy Dénes étekfogó pecsétje 1328. évből, melyen a pecsét kerek mezejét a kétfejű sas paizs nélkül foglalja el, a sas kettős nyaka között csúcsos koronás föveggel.”

– (I. C. G. Z. D. R. S. ANNO DNI 1625. (Illustris Comes Georgius Zechy de Rima Szécs Anno Domini 1625.))

A nemzetség története, ágai szerkesztés

A nemzetség elsődleges szállásterületei (később birtokai) Gömör vármegyében, a Balog-patak völgyében összpontosultak. A vármegye déli részén fekvő Rimaszécs környékén szerzett birtokokat a nemzetség egyik ága, amely épp ezért a Széchy-ág nevet kapta. Birtokaik egyebek közt a Hangonyi család földjeivel voltak határosak, és a 13. század végén komolyan összekülönbözött. A birtokháborúban a Széchyek az ellenséges család egy tagját megölték, egy másikat elfogták, a hangonyiak várát elfoglalták, javaikon hatalmaskodtak. Ezután az igazságszolgáltatás haragja elől menekülve elhagyták ősi földjeiket, és afféle hazárdjátékos számításból a frissiben az országba érkezett Károly Róberthez csatlakoztak (Kristó 1978, p. 75.).

A nemzetség Athfy-ága Gömörben maradt, és belépett a tartományuraságának kiépítésén szorgoskodó Csák Máté famíliájába. Ezen előzmények után a rozgonyi csatában az Athfy-ág tagjai Csák Máté (tehát az Abák), a Széchy-ág tagjai pedig Károly Róbert oldalán harcoltak (Kristó 1978, p. 75.).

Baloghvár szerkesztés

 
Balogvár romjai, 2010
 
Balogvár romjai, 2010
 
Balogvár romjai, 2010

Balogvár romja Vámosbalog (szlovákul Vel’ký Blh) község felett (az egykori Gömör és Kis-Hont vármegye területén) a Koháry-kastély egykori vadasparkjában maradt fenn. A vár észak-déli irányban 120–140 m hosszú lehetett. A fennsíkon kiemelkedik egy kb. 25 x 10 méteres természetes szikla, amelyen épületek és a felvezető lépcső nyomai látszanak; ez lehetett a vár legkorábbi, központi része. A külső, kettős várfalnak viszonylag nagy rész fennmaradt. A nyugati oldalon a külső várfalban található nyílások a falszoros alatti kazamatákra utalnak.

Engel Pál történész szerint Balog várát valószínűleg a környező vidék földesura, az az Oth fia Henrik (okleveles említése 1299–1300 között) építette fel, aki az egykori forrásokban III. András magyar király tanácsosaként szerepel. A vár a Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idején pusztult el; nem tudni, miért. A középkori erősség maradékai, amelyeket a régészek még nem tártak fel, napjainkban is pusztulnak.

„Gömör vármegye, okiratilag csak 1209-től fogva szerepel a történelemben. Gömör vára, mint a legtöbb, az első árpádházi királyok uralkodása alatt épült vár, királyi birtok volt s egyes családok birtokába donáció útján jutott. A legrégibb adat a nemzetség gömöri szereplésére 1214-ből maradt ránk, amikor II. Endre (András) megerősítette azt az egyezséget, amelyet a Balog- és Hangony-nembéliek egymással kötöttek. 1300 körül már a Balog nemzetség több ágra szakad. A Széchy ág birta Rimaszécset, Uratt, Hangonyt és Balog egy részét, a Pest megyei Dunakeszit, Gődöt, Sződöt, a nógrádi Nötincs és Uzsa községeket, 1320-tól pedig Miskolcot is. A Derencsényi ág birta Derencsényt, a hozzá tartozó szomszédos jószágokkal és községekkel, így Esztrényt és Laponyát is. Az Atfy ágé volt Balog vára és tartozékai: Meleghegy, Bugyikfalva, Szilistye, Ispánmező stb, de ezenkivül Abaúj és Tornában is birtak jószágokat.”

– Karácsonyi János: Gömör vármegye nemesi családai

Genetikai vizsgálatok szerkesztés

A FamilyTreeDNA genealógiai intézet Balogh vezetéknevűeken végzett Y kromoszómás (férfiági) vizsgálatai valószínűsítik a középkori német eredetet. Az eddigi eredmények szerint a vizsgáltak 57%-a az I2a2a (régebbi I2b1) M223-as haplocsoportjához tartozik; ennek magyarországi átlaga 2,5%.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balog_nemzetség&oldid=26670780”