Barlangi óriáscsótány

rovarfaj

A barlangi óriáscsótány (Blaberus giganteus) a rovarok (Insecta) osztályának csótányok (Blattodea) rendjébe, ezen belül az eleventojó csótányok (Blaberidae) családjába tartozó faj.

Barlangi óriáscsótány
A nőstény felülről
A nőstény felülről
és alulról
és alulról
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Csótányok (Blattodea)
Öregcsalád: Blaberoidea
Család: Eleventojó csótányok (Blaberidae)
Alcsalád: Blaberinae
Nem: Blaberus
Audinet-Serville, 1831
Faj: B. giganteus
Tudományos név
Blaberus giganteus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Blabera mexicana Saussure, 1862
  • Blabera stollii Brunner von Wattenwyl, 1865
  • Blatta gigantea Linnaeus, 1758
  • Blatta livida Gronovius, 1764
  • Blatta scutata Seba, 1765
  • Sisapona marginalis Walker, F., 1868
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barlangi óriáscsótány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi óriáscsótány témájú médiaállományokat és Barlangi óriáscsótány témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A barlangi óriáscsótány előfordulási területe Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén van. Gyakran tartják terráriumokban díszállatként.

Megjelenése szerkesztés

A Föld egyik legnagyobb csótányfaja. A hím 7,5 centiméter hosszú, a nőstény pedig 10 centiméteresre is megnőhet.[1]

Életmódja szerkesztés

E rovarfaj természetes élőhelye a trópusi esőerdők, ahol faodvakban, barlangokban és a sziklák repedéseiben él.[2] A nedves és árnyékos helyeket részesíti előnyben. Főleg elbomló, rothadó növényekkel táplálkozik, de mindenevőként az elpusztult állatok tetemeit is elfogyasztja. Egyéb táplálékai a gyümölcsök, a magok és a denevérek ürüléke, azaz a guanó. Élőhelyétől és táplálékától függően, akár 20 hónapot is élhet.[3]

Szaporodása szerkesztés

A barlangi óriáscsótány a szaporodási időszakban a kémiai jelzésekre hagyatkozik a párkeresésben. Először a nőstény jelez a hímeknek, aztán pedig a hím bocsát ki olyan feromonokat, amelyek megnyugtatják a nőstényt és párzásra késztetik.[4] A kis csótányok több vedlésen is átmennek, mire felnőtté válnak.[5]

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Huang. C. Y., Sabree, Z. L. and Moran, N.A. 2012. Genome Sequence of Blattabacterium sp. Strain BGIGA, Endosymbiont of the Blaberus giganteus Cockroach. Journal of Bacteriology. 194: 4450-4451.
  2. Smith, A. J. and Cook, T, J. 2008. Host Specificity of Five Species of Eugregarinida Among Six Species of Cockroaches (Insecta:Blattodea). Comparative Parasitology. 75: 288-291.
  3. Bidochka, M.J., St. Leger, R.J., and Roberts, D.W. 1997. Induction of Novel Proteins in Manduca sexta and Blaberus gigantus as a Response to Fungal Challenge. Journal of Invertebrate Pathology. 70: 184-189.
  4. Sreng, L. 1993. Cockroach Mating Behaviours, Sex-Pheromones, and Abdominal Glands (Dictyoptera, Blaberidae). Journal of Insect Behaviour. 6: 715-735.
  5. Kambhampati, S. 1995. A Phylogeny of Cockroaches and Related Insects Based on DNA Sequence of Mitochondrial Ribosomal RNA genes. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 92:2017-2020.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Blaberus giganteus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.