Bonaparte-sirály

Bonaparte-sirály
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Sirályfélék (Laridae);
Alcsalád:	Larinae;
Nem:	Chroicocephalus; Eyton, 1836
Faj:	C. philadelphia;
Tudományos név
	Chroicocephalus philadelphia; (Ord, 1815)
Szinonimák
	Larus philadelphia;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bonaparte-sirály témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bonaparte-sirály témájú médiaállományokat és Bonaparte-sirály témájú kategóriát.

A Bonaparte-sirály (Chroicocephalus philadelphia) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt George Ord amerikai ornitológus írta le 1815-ben, a Sterna nembe Sterna Philadelphia néven.^[3] Sorolják, vagy sorolták a Larus nembe Larus philadelphia néven is.^[4] Magyar nevét Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológusról kapta.

Előfordulása szerkesztés

Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban fészkel, telelni délre vonul. Kóborlásai során eljut Európába, de még Japánba is. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, édes vizű mocsarak, tavak, tengerpartok és nyílt vizek.^[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 28–34 centiméter, szárnyfesztávolsága 78–90 centiméter, testtömege 170–230 gramm.

Nyári

és telelő tollazata

valamint röpképe

Életmódja szerkesztés

Rovarokkal, halakkal, rákokkal, puhatestűekkel, férgekkel és más gerinctelenekkel táplálkozik.^[3]

Szaporodása szerkesztés

Fészekalja 2-4 tojásból áll.

Fiókája

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5]