Caspar Schoppe
Caspar Schoppe (Neumarkt in der Oberpfalz, 1576. május 27. – Padova, 1649. november 19.) német katolikus hitvitázó, az ellenreformáció korának filológusa és propagandistája, diplomata.
| Caspar Schoppe | |
 | |
| Született | 1576. május 27.[1][2][3] Neumarkt in der Oberpfalz[4] |
| Elhunyt | 1649. november 19. (73 évesen)[1][5][4] Padova[4] |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | német[6] |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Chiesa di San Tommaso Apostolo (Padua)[7] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Caspar Schoppe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
A Rajnai Palotagrófságban született. A családja szoros kapcsolatban állt a református egyházzal: a nagypapa és a nagybácsik is a papság tagjai voltak; ezért nem meglepő, hogy Schoppe református irányzatú iskolákban tanult. 1591-ben beiratkozott a Heidelbergi Egyetem jogi karára, amely a református kultúra németországi fellegvára volt; 1594-ben pedig a kevésbé tekintélyes Altdorfi Egyetemre.[8] Az Ingolstadti Egyetemen 1595 és 1596 között tanult, majd Altdorfban fejezte be jogi tanulmányait, és 1597-ben szerzett diplomát.[8] Ezek a tanuló évek elsősorban a filológia iránti szenvedélyének feltárására szolgáltak: ebbe az időszakba két fontos mű tartozik.[8]
Tanulmányai befejezése után otthagyta a jogot, hogy bizonytalan pályára lépjen.[8] 1597-ben tette meg első rövid utazását Itáliába, Velencébe.[8] 1598-ban szerencsét keresve érkezett a prágai császári udvarba.[8] Itt érlelődött meg katolicizmusra való áttérése; ezt követően 1598 áprilisában, Cesare Speciano nuncius jelenlétében megkeresztelkedett.[8] A hitváltás mellett a Prágában eltöltött időszak megnyitotta a kaput második fontos hivatásának: a politikának. Közvetlenül megkeresztelkedése után Schoppét arra bízták, hogy vegyen részt Johann Matthäus Wacker császári követségében a ferrarai és római pápai udvarban.[8]
Közben elszánt polémiát folytatott a protestánsok ellen. 1607-ben jelent meg Mainzban a Scaliger Hypobolimaeus, amelyben korábbi barátját,[9] Joseph Scaliger kálvinista tudós hiúságát gúnyolta.[8]
Elnyerte VIII. Kelemen pápa tetszését, és kitűnt a protestánsok elleni írásainak virulenciájával.[10]
1607 augusztusának végén V. Pál megbízásából elhagyta Rómát, hogy részt vegyen a regensburgi birodalmi gyűlésen, hivatalosan Ferdinánd osztrák főherceg tanácsadójaként, de valójában a pápa informális követeként.[8] A regensburgi gyűlésen való részvételével az életében új szakasz kezdődött, és a következő években mélységesen elkötelezte el magát a katolikus szövetség létrehozása mellett, amely szembeszáll a protestánsokkal.[8] Körútra indult a dél-németországi katolikus udvarokban, Münchentől kezdve, azzal a céllal, hogy támogatást gyűjtsön a katolikus liga projekthez, amelyet végül 1609-ben megalapítottak.[8] Még ebben az évben visszatért Rómába; majd 1613-ban a spanyol Fülöp udvarába utazott.[8]
Ő írta az Ecclesiasticus auctoritati Jacobi regis oppositus-t (1611), az angol I. Jakab elleni támadást.[8] Pierre Bayle szerint 1614-ben néhány angol majdnem megölte Madridban.
1619-ben két híres írása jelent meg, a Consilium Regium III. Fülöpnek (Frankfurt) és mindenekelőtt a Classicum belli sacri (Pavia), amellyel a német tudós politikai okot kínált a harmincéves háborúra.[8] A Classicum belli sacri-ban (1619) a protestánsok elleni háborúra buzdította a katolikus fejedelmeket. Ezek a munkák aztán újabb vitákat váltottak ki és több válaszírásra is okot adtak.[8]
1617-ben elhagyta Németországot és ismét Itáliába ment. Amikor 1621-ben meghalt V. Pál, akivel az utóbbi években feszültté vált a viszonya, visszatért Rómába.[8] 1626-ban elhagyta Rómát és 1627-ben három évre Milánóban telepedett le.[8] Írásaival részt vett a jezsuiták elleni támadásban.[9] Soha nem rokonszenvezett e vallási renddel, de nem világos, hogy milyen okok miatt keveredett velük egy heves vitába.[8] A jezsuita-ellenes, mértéktelen hevületéből tucatnyi írás maradt meg, amelyeket különféle álnéven adtak ki, és ugyanilyen nagy számban érkeztek válaszok a másik oldalról is.[8]
Utána néhány évet Svájcban töltött és 1633-ban visszatért a politikai színtérre. 1635-ig különböző olasz (Genova, Lucca, Firenze) és svájci (Zürich, Bázel) városokat járta, hogy egy törökellenes háború javára pénzt és politikai támogatást szerezzen.[8]
A politika peremére kerülve, visszavonult Padovába.[8] Itt számos kéziratos művét igyekezett kinyomtatni.[8] Itt is halt meg 1649-ben.[9]
Művei szerkesztés
Fő műve talán:
- Grammatica philosophica (Filozófiai nyelvtan) (Milánó, 1628)
További írások:
- De arte critica (A kritikai művészetről) (1597)
- De Antichristo (Az Antikrisztusról) (1605)
- Pro auctoritate ecclesiae in decidendis fidei controversiis libellus (Kérés az egyház tekintélyéért a hitviták eldöntésében)
- Scaliger hypobolymaeus (1607), virulens támadás Scaliger ellen
Jezsuita ellenes művek:
- Flagellum Jesuiticum (A jezsuita csapás) (1632)
- Mysteria patrum jesuitorum (A jezsuiták rejtélyei) (1633)
- Arcana societatis Jesu (Jézus társaságának titkai) (1635)
Művei szerkesztés
- Hitünk hatalma és dicsősége; átdolg. Schoppe után Mesley Sándorné; Bethlen Ny., Bp., 1934
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ AlKindi
- ↑ a b c Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. július 20.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ SCHOPPE, Kaspar (olasz nyelven), 1960
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w SCHOPPE, Kaspar in "Dizionario Biografico" (it-IT nyelven). www.treccani.it. (Hozzáférés: 2022. június 22.)
- ↑ a b c 1911 Encyclopædia Britannica / Schoppe, Caspar
- ↑ „Schoppe, Caspar”. 1911 Encyclopædia Britannica Volume 24.
Források szerkesztés
- Der Große Brockhaus (15. kiadás) 16. kötött , 780. o., Lipcse, 1933 (németül)