A comitativus (ejtsd komitatívusz) (társhatározó eset, a latin comes „kísérő“) ill. sociativus (a latin. socius „társ“) egy nyelvtani eset és eszerint a névszóragozás alkotó eleme. Jelöli a cselekvésben résztvevőt, aki az alanyt kíséri a cselekvésben. Az indoeurópai nyelvek zömében egy elöljáró + névszó szerkezet felel meg a „valakivel/valamivel együtt“ jelentéstartalomnak. Mint önálló nyelvtani eset „comitativus“ néven a finnugor nyelvekben (többek közt a finnben, az észtben), a magyarban, a baszkban és a sumerben, a hurro-urartui nyelvcsaládban (a hurriban), valamint „sociativus“ néven több dravida nyelvben (többek közt a tamilban és a malajálamban) fordul elő.

  • sumer: lu dam=ani=da mu-nda-ĝen-Ø (A férj/feleség =3. személy birtokos = comitativus („ventiv“ a latin venire, 'jönni‘ igéből származtatott tulajdonság – megjelöli a beszélő irányában való mozgást) 3. szem. comitativus – menni, 3. szem. alany) „A férj a feleségével jött.”
  • finn: ystävinenne „az ön barátaival”; a comitativus ritkán és csak többes számhoz kötött birtokos névmási végződésekkel használatos. A köznyelvben ehelyett a kanssa suffixumot használják.
  • észt: minuga „velem”, majaga „a házzal”, majadega „a házakkal”
  • északi számi nyelv: mánáin „a gyermekkel”, mánáiguin  „a gyermekekkel“; a lexéma[1] gu(ob)i = bajtárs, a comitativus jelölő morfémájává vált.
  • mari nyelv: книгаште knigašte „könyvvel, a könyvvel”
  • magyar: barátommal, barátnőjével; velem; azaz a comitativust a -val/-vel raggal képezzük. Ennek a ragnak a „v”-je a szóvégi mássalhangzókkal összeolvad és azt megkettőzi. Személyes névmásoknál –vel rag helyett „vel-” előtag vezeti be a commitativust (velem, veled), miközben ugyanez a mutató névmásoknál ismét rag: ezzel, azzal. Ezen túl lényegesen ritkábban fellép a -stul/-stül rag személyek vagy tárgyak együttesének jelöléseként: családostul, barátnőstül.[2]
  • tamil: மனைவியோடு maṉaiviy-ōṭu „a feleségestül”, அன்புடன் aṉp-uṭaṉ „szeretettel”; az -ōṭu és -uṭaṉ végződéseknek igen sok variációja van.
  1. a lexéma (a görög. lexis „szó” alapján) a szemantika szakkifejezése mely szintaktikai szavak azon csoportját jelöli, melyeknek ugyanazok a lényegi jegyei (az alapjelentésük, és szófajuk)
  2. Tompa József: Kis magyar nyelvtan, 120. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Komitativ című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Helmut Glück (Kiadó): Metzler-Lexikon Sprache. 2. Ausgabe. Berlin: Directmedia, 2000