Ermanno Olmi

olasz filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr

Ermanno Olmi (Bergamo, 1931. július 24.Asiago, 2018. május 5.) olasz filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr.

Ermanno Olmi
SzületettErmanno Olmi
1931. július 24.[1][2][3][4][5]
Bergamo[6][7]
Elhunyt

Asiago[6]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2018. május 7.)
  • olasz (1931. július 24. – 1946. június 18.)
  • olasz[9]
Nemzetiségeolasz
HázastársaLoredana Detto
GyermekeiFabio Olmi
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Feltrinelli-díj
  • Tiszteletbeli Leopárd
  • a Padovai Egyetem díszdoktora
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Sutherland Trophy (1961)
  • David di Donatello for Best Director (1962)
  • Arany Pálma (1978)
  • David di Donatello for Best Film (1979)
  • César-díj a legjobb külföldi filmnek (1979)
  • BAFTA Award for Best Documentary (1980)
  • Arany Oroszlán díj (1988)
  • David di Donatello for Best Director (1989)
  • David di Donatello for Best Film (1989)
  • David Luchino Visconti-díj (1992)
  • David di Donatello for Best Director (2002)
  • David di Donatello for Best Film (2002)
  • Viareggio-Versilia International Prize (2009)[10]
Halál okabetegség

A Wikimédia Commons tartalmaz Ermanno Olmi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Az Edison-Volta erőműben tisztviselő volt, majd dokumentumfilm-rendező lett. 1959-től játékfilmrendező. 1961-ben 22 dicembre néven produkciós céget alapított, majd részt vett a Hypothesis Cinema megalapításában. 1961–1965 között a Milan Film munkatársa volt.

Első filmje a Megállt az idő (1959) volt. 1963-tól Tullio Kezichnek is több filmet készített: az 1965-ös És jött egy ember című XXIII. János pápa életéről szól, az 1974-es A körülmény a kortárs középosztály morális romlottságát mutatta be. A legnagyobb sikert az 1978-ban készített A facipő fája hozta meg számára. Ezzel három díjat is „besöpört”: az Arany Pálmát, a francia filmkritikusok díját, valamint a legjobb külföldi filmnek járó César-díjat is. Az 1983-as Zarándokút című filmben nemcsak rendező és forgatókönyvíró volt, hanem a film operatőre is. 1987-es Éljen soká a királynő! című filmje hasonlított az 1961-ben elkészített Az álláshoz, amely a felnőttéválásról szólt. 1993-ban bemutatott filmje, Az öreg erdő titka is a létkérdésekkel foglalkozik. Utolsó három filmje – A fegyverek mestersége (2001), Dal a bordélyházból (2002) és a Száz szög (2007) – az örök dilemmákat tárgyalja (pl. a háború-béke, élet-halál).

Filmjei szerkesztés

Rendezőként és forgatókönyvíróként szerkesztés

Csak rendezőként szerkesztés

Díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. http://www.nationmaster.com/encyclopedia/Orobic
  3. http://www.nndb.com/lists/507/000063318/
  4. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Brockhaus (német nyelven)
  6. a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. film/2018/may/07/ermanno-olmi-obituary
  8. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 12.)
  9. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. http://www.premioletterarioviareggiorepaci.it/premi/vincitori/2-Premio%20Internazionale%20Viareggio-Versilia

Források szerkesztés

  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 2. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 237-238. old.

További információk szerkesztés