Frederick Hamilton Hauck

amerikai űrhajós

Frederick Hamilton Hauck (Long Beach, 1941. április 11.–) amerikai teszt pilóta, űrhajós.

Frederick Hamilton Hauck

Született1941. április 11. (83 éves)
Long Beach
Iskolái
Rendfokozatsorhajókapitány
Űrben töltött idő26 107 perc
Repülések
Kitüntetései
  • Distinguished Flying Cross
  • legionnaire of Legion of Merit
  • Air Medal
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • NASA Distinguished Service Medal
A Wikimédia Commons tartalmaz Frederick Hamilton Hauck témájú médiaállományokat.

Életpálya szerkesztés

1962-ben a Tufts Egyetemen fizikából diplomázott. A haditengerészetnél kommunikációs tisztként kezdett. A haditengerészet megbízásából oroszul tanult. 1966-ban a Massachusetts Institute of Technology keretében nukleáris technológiából doktorált. 1968-ban pilóta jogosítványt szerzett. 114 harci bevetést hajtott végre Vietnámban. 1971-ben a haditengerészeti teszt pilótája. Repülőgépei voltak, az A–6 Intruder, az A–7 Corsair II, az F–4 Phantom II valamint az F–14 Tomcat. Az USS Enterprise repülőgép-anyahajón hadműveleti tiszt. Több mint 5500 órát (repülő/űrrepülő) töltött a levegőben

1978. január 16-tól Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Az STS–1, STS–2 űrprogram támogató (kiképzett űrhajósként tanácsadó, feladatmegoldó) állományának tagja. A Space Shuttle tesztpilótája, felkészült az első éjszakai leszállásra. 1985-ben az Űrhajózási Irodában projekt tiszt. 1986-tól a NASA Külkapcsolatoki tanácsadója (kongresszusi, polgári, nemzetközi, kormányközi és oktatási ügyek). Három űrszolgálata alatt összesen 18 napot, 3 órát és 7 percet (436 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1989. április 3-án fejezte be. 1990 októberében belépett AXA Biztosító társaságba, a műholdak indítási és működtetési kockázati ágazat vezetője. 2005-ben nyugállományba vonult.

Űrrepülések szerkesztés

  • STS–7, a Challenger űrrepülőgép 2. repülésének küldetés pilótája. Legfőbb feladata az Anik C–2, az Palapa–B–1 valamint az SPAS–01 műholdak pályairányba helyezése a Canadarm kezelésével. 40 órás üzemidő után a Canadarm segítségével elfogta a SPAS–01-et, amit visszahoztak a Földre. Az első űrhajós aki telepített, majd a robotkar segítségével elfogott egy műholdat. Első űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát és 23 percet (147 óra) töltött a világűrben.
  • STS–51–A, a Discovery űrrepülőgép 2. repülésének parancsnoka. A küldetésen a legénység pályára állított két kommunikációs műholdat (Anik D–2, az Syncom IV–1) , két – már a világűrben keringő – másikat pedig befogott és visszahozott a Földre. Második űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 23 órát és 44 percet töltött a világűrben, 127 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–26, a Discovery űrrepülőgép 7. repülésének parancsnoka. A küldetésen a legénység pályára állított egy kommunikációs műholdat (TDR–C. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 4 napot, 1 órát és 00 percet töltött a világűrben, 64 alkalommal kerülte meg a Földet.

Források szerkesztés