STS–7

	STS–7
	Hátsó sor (B–J): Fabian, Thagard; Első sor (B–J): Ride, Crippen, Hauck
	Repülésadatok
Űrügynökség	NASA
Űrrepülőgép	Challenger
Hordozórakéta	Space Shuttle
	A repülés paraméterei
Start	1983. június 18.; 11:33:00 UTC
Starthely	Cape Canaveral; LC39-A
Keringések száma	97
	Leszállás
ideje	1983. június 24.; 14:56:59 UTC
helye	Edwards légitámaszpont
Időtartam	6 nap 2 óra 23 perc 59 mp
Megtett távolság	4 072 553 km
Előző repülés	Következő repülés
STS–6	STS–8
	A Wikimédia Commons tartalmaz STS–7 témájú médiaállományokat.

Az STS–7 az amerikai űrrepülőgépes program 7., a Challenger űrrepülőgép 2. repülése. Az első 5 személyes űrrepülés, Sally Ride az első amerikai nő a világűrben.

Jellemzői

Orbitális pályája 90,6 perces, 28,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 299 kilométer, apogeuma 307 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 113 025 kilogramm, műveleti tömege a pályán 16 839 kilogramm, leszálló tömeg 10 058 kilogramm.

Küldetés

A hatnapos repülés célja a szállított műholdak telepítésének végrehajtása.

Első nap

1983. június 18-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba.

A beépített kanadai Canadarm (SRM) manipulátor segítségével az űrrepülőgép legénysége az első napban két kommunikációs műholdat helyezett pályára.

Műholdak

A távközlési műholdakat a Hughes Space and Communications Co. (HSC, Kalifornia) építette. Mindkettő műhold azonos méretű, felépítése is közel azonos. 1983. június 18-án az űrrepülőgép első napján kiemelték a raktérből, üzembe helyezték (antennák kinyitása, elektronika bekapcsolása), induló pozícióba állították, az űrrepülőgép biztonságos távolságba manőverezett. Pozícióba állítás után, az űrrepülőgép biztonságos távolságba mozgott (14,8-18,5 kilométer), hogy a műhold PAM–D hajtóművének beindulása ne okozzon balesetet.

Anik C–2

Építésénél együttműködött a Spar Aerospace (Toronto), a kanadai Telesat vállalat tulajdonosa és üzemeltetője. Az STS–5 segítette alacsony pályára állítani a hármas egységet képező rendszerelem Anik C–3 példányát. A hármas műholdegység Kanada első kereskedelmi célt szolgáló rendszere, amivel 100 százalékra növelték távközlési kapacitásukat. A műhold élettartama korlátlan (10 évre tervezett – 1998. január 7-én kikapcsolták). Pályatartása érdekében gázfúvókájával több módosító manővert hajtott végre.

Forgás-stabilizált (lendkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú, teljes magassága összecsukott állapotban: 2,82 méter, nyitott állapotban 6,43 méter (antennarendszer). Tömege 1238 kilogramm. Felületét napelemek borították, 3 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Parabolaantennája átmérője 1,8 méter. Technikai felépítése elsősorban a számítógépes adatátvitelt (480 Mbps) biztosította. Orbitális pályája 104,5 fokos hajlásszögű. A szilárd hajtóanyagú rakétamotor telepítés után 45 perccel segítette a pályára állást. Előző műhold az Anik C3 6 (1982-110C), a következő műhold az Anik D2 8 (1984-113B).

Palapa–B–1

Építésénél együttműködött a PT . Telekomunikaci Indonézia Tbk. (Jakarta). Indonéziai állami tulajdonban lévő PT Telekom társaság az üzemeltető. Második generációs műhold. Képes volt a hang-, videó- , telefon- és nagy sebességű adatátviteli szolgáltatásokat végezni a több szigetből álló állam 130 milliós lakossága részére.

A műhold élettartama korlátlan (8 évre tervezett – 1995 októberében kikapcsolták). Felszálló tömege 1200, pályára állított tömeg 692 kilogramm. Pályája 108 fok hajlásszögű. Pályatartása érdekében gázfúvókájával több módosító manővert hajtott végre. Forgás-stabilizált (lendkerekes) típus (HS-376). Hengeres alakú, teljes magassága összecsukott állapotban: 2,84 méter, nyitott állapotban 6,96 méter (antennarendszer). Tömege 1238 kilogramm. Felületét napelemek borították, 2 darab NiCd akkumulátor tárolta az energiát éjszakai üzemmódban. Parabolaantennája átmérője 1,8 méter. A rendszer 24.000 telefonhívás és 24 TV-program átjátszására képes Indonéziában, több ASEAN-országban (Brunei, Malajzia, Fülöp-szigetek, Thaiföld, Szingapúr, Pápua Új-Guinea). Előző műhold az Palapa–2 (1977-018A), következő műhold a Palapa–4 (1984-011D).

SPAS–01

Nyugat-Németország repülőgép-ipari (Messerschmitt – Bolkow – Blohm) összefogással tervezte meg és készítette el a SPAS–01 (Shuttle Pallet Autonomous Satellite) tudományos műholdat – 10 egyedülálló kísérletből álló – programot. 1983. június 18-án az első munkanapon – a kommunikációs műholdakkal – együtt helyezték a világűrbe. A programot egy 4,8 méter átmérőjű, 3,4 méter magas és 1,5 méter széles, tömegében 2278 kilogramm kísérleti tárhelyen végezték. A rendszer 40 órás önálló üzemidővel rendelkezett. A Canadarm segítségével, üzembe helyezés után kiemelték a raktérből, s a világűrbe helyezték. A rendszer automatikusan végrehajtotta programját. Üzemidő után az űrrepülőgép a Canadarm segítségével elfogta, a raktérbe helyezte és június 24-én visszahozta a Földre. A NASA felszerelt egy 16 milliméteres színesfilm-kamerát, hogy élőben közvetíthesse a telepítési és visszakeresési műveleteket. Az orbitális egység pályája 90,39 perces, 28,42 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 291 kilométer, apogeuma 38 000 kilométer volt. Hasznos tömege 296 kilogramm.

Egyéb feladatok

Elvégezték a meghatározott hét (Get Away Special) szociális kísérletet, a hat életfeltétel hatásának vizsgálatát.
Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecskeelőállító reaktor, az anyagelőállítás segítésére. A kísérletet négy, 3 méter magas reaktorban végezték. Latexgyöngyökkel végeztek mintatermék-előállítást.
Kereskedelmi kísérlet: Elektroforézis (CFES) vizsgálat az STS–4 programjában volt első alkalommal. Kibővített műszerpark és kutatási, kísérleti program jellemezte (biológiai anyagok, célja a gyártás előkészítése).
Anyagtudományi (fémötvözeteket készítése), Föld-megfigyelési és a navigációs műveletek végzése.
Német-amerikai program alapján a mikrogravitációs térben gázkísérleteket végeztek (keveredés, halmazállapot-változás, égés).

Hatodik nap

1983. június 24-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 6 napot, 2 órát, 23 percet (6,1 nap) töltött a világűrben. 4 072 553 kilométert repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet

(zárójelben a repülések száma az STS–7-tel együtt)

Robert Crippen (2), parancsnok
Frederick Hamilton Hauck (1), pilóta
John Fabian (1), küldetésfelelős
Sally Ride (1), küldetésfelelős
Norman Thagard (1), küldetésfelelős

Visszatérő személyzet

Robert Crippen (2), parancsnok
Frederick Hauck (1), pilóta
John Fabian (1), küldetésfelelős
Sally Ride (1), küldetésfelelős
Norman Thagard (1), küldetésfelelős

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz STS–7 témájú médiaállományokat.

STS–7. spacefacts.de. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
STS–7. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
STS–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
STS–7. ksc.nasa.gov. [2012. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
STS–7. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)