Hellebronth Vilmos
Vitéz Hellebronth Vilmos (Kassa, 1895. február 24. – Budapest, 1971. május 20.) katona a második világháborúban, politikus, miniszter a Szálasi-kormányban.
| Hellebronth Vilmos | |
| Született | 1895. február 24. Kassa |
| Elhunyt | 1971. május 20. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | katona |
| Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
| Sírhelye | Farkasréti temető (26/1-9-102) |
| Katonai pályafutása | |
| Fegyvernem | tüzér |
| Szolgálati ideje | 1915–1945 |
| Rendfokozata | altábornagy |
| Háborúi, csatái | Első világháború, Második világháború |
| „A nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli minisztere” | |
| Hivatali idő 1944. október 15. – 1945. március 28. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Krantz Vilmosként született. Édesapja a polgári származású Krantz Emil, édesanyja Kraatz Margit (1873-1944).[1] Felesége a nemesi származású tiszabeöi Hellebronth Ilona, tiszabeöi Hellebronth Antal (1858-?), császári és királyi tüzérkapitány, és monteferri Petrini Frida lánya volt. Házassága után felvette a neje családnevét.
A Ludovika Akadémia elvégzése után az első világháborúban tüzérfőhadnagy, majd a tüzérségi felügyelőség tisztje. A Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Vezérkari alezredes lett, majd a Honvédelmi Minisztériumban a fegyverzeti anyagellátás osztályvezetője (1938–40); vezérkari ezredes (1939), a légierő V. (anyagi és elvi ügyek) csoportfőnöke (1941–44), a repülőipari kormánybiztosság vezetője (1941), végül vezérőrnagy (1942) lett.
Keleti frontszolgálatát követően a nyilas puccs (1944. okt. 15.) után a háborús termelés folyamatos vezetésével megbízott tárca nélküli miniszter (1944. okt. 16. – 1945. márc.), majd altábornagy (1944) lett. Államközi megállapodást kötött a németekkel a hadianyaggyárak kitelepítésére; Németországba telepítette a bombázások után megmaradt Duna Repülőgépgyárat és a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak (MÁVAG) repülőgép osztályát.
Amerikai fogságba esett, hazahozták; mint háborús bűnöst a Népbíróság elsőfokon életfogytiglanra, másodfokon golyó általi halálra ítélte. Köztársasági elnöki kegyelem folytán 1946. október 21-én életfogytiglani börtönt kapott. 1963-ban helyezték szabadlábra. Haláláig fordítóként dolgozott. A Farkasréti temetőben lelt örök nyugalomra.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban
