Koloriméter
A koloriméter olyan eszköz, amellyel a kolorimetriás vizsgálatokat végzik. Ez a tudományos eszköz a vizsgált oldatban méri a számunkra érdekes hullámhosszú fény abszorbanciáját.[1] Ezt az eszközt általában egy ismert oldott anyag koncentrációjának meghatározására használják a Lambert–Beer-törvény alkalmazásával, amely kimondja, hogy az oldott anyag koncentrációja arányos az abszorbanciával.
Felépítés szerkesztés
A koloriméter lényeges részei:
- fényforrás (gyakran egy hagyományos, alacsony feszültségű izzólámpa);
- állítható rekesz;
- színes szűrők;
- küvetta a munkaoldat tartásához;
- detektor (általában fotoellenállás) az átbocsátott fény mérésére;
- kijelző a detektor jelének megjelenítéséhez.
Ezen kívül lehet:
- feszültségszabályozó, hogy megvédje a készüléket a hálózati feszültség ingadozásaitól;
- egy második fényút, küvetta és detektor. Ez lehetővé teszi a munkaoldat és a tiszta oldószerből álló „vakoldat” (referenciaoldat) összehasonlítását a pontosság javítása érdekében.
A kereskedelmi forgalomban számos koloriméter kapható, valamint az oktatás és a kutatás számára nyílt forráskódú építési dokumentáció is található.[2]
Szűrők szerkesztés
A mérés pontosságának maximalizálása érdekében a koloriméterben cserélhető optikai szűrők használatosak, hogy kiválaszthassuk azt a hullámhosszat, amelyen az oldott anyag leginkább abszorbeál. A szokásos hullámhossztartomány 400 és 700 nm (nanométer). Ha az ultraibolya tartományban kell működnie, akkor a koloriméterben néhány módosításra van szükség. A modern koloriméterekben az izzólámpa és a szűrők helyettesíthetők többféle színű fénykibocsátó diódával.
Küvetták szerkesztés
A hagyományos koloriméterben a küvettákat kézzel helyezik be és távolítják el. Az automatizált koloriméter (az AutoAnalyzerben is használt) egy átfolyó cellával van ellátva, amelyen keresztül az oldat folyamatosan áramlik.
Eredmény szerkesztés
A koloriméter jelét egy analóg vagy digitális kijelző (0–100%-ig terjedő lineáris skálán megadott) transzmittanciaként vagy (nullától végtelenig terjedő logaritmikus skálán vett) abszorbanciaként jelenítheti meg. Az abszorbanciaskála hasznos tartománya 0–2, de kívánatos, hogy az abszorbancia értéke a 0–1 tartományban maradjon, mert 1 fölött az eredmények a fény szóródása miatt megbízhatatlanná válnak.
Ezenkívül a kimenet szalagos regisztrálóra, adatgyűjtőhöz vagy számítógéphez is elküldhető.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Nuffield Advanced Chemistry (2003)
- ↑ Anzalone GC, Glover AG, Pearce JM. Nyílt forráskódú színmérő. Érzékelők (2013); 13 (4): 5338-5346
Irodalom szerkesztés
- A Nuffield Alapítvány 2003. 2003. március 30. Archiválva 2011. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- "Szín." Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc. (2011)
- "Colorimetry" Encyclopædia Britannica Online. Encyclopædia Britannica Inc. (2011)
- Orion Colorimetry Theory. The Technical Edge.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Colorimeter (chemistry) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés