Luther Allison

amerikai blues-gitáros

Luther Allison (Widener, Arkansas, 1939. augusztus 17.Madison, Wisconsin, 1997. augusztus 12.)[1] amerikai blues-gitáros.

Luther Allison
Luther Allison 1996-ban, a Riverwalk Blues Festival-on
Luther Allison 1996-ban, a Riverwalk Blues Festival-on
Életrajzi adatok
Született1939. augusztus 17.
Widener, Arkansas, USA
Elhunyt1997. augusztus 12. (57 évesen)
Madison, Wisconsin, USA
Pályafutás
Műfajokblues
Aktív évek1957–1997
Kapcsolódó előadó(k)Howlin’ Wolf, James Cotton
Hangszerelektromos gitár, kedvenc: Gibson Les Paul
Tevékenységénekes, gitáros
KiadókDelmark Records, Motown Records, Ruf Records, Alligator Records

Luther Allison weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Luther Allison témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tízéves korában maga készítette hangszereken kezdett játszani. Tizenkét éves korában, 1951-ben családjával Chicagóba költözött.[2] Önmagától tanult meg gitározni, miközben sokat hallgatott blues előadókat. Három évvel később már éjszakai blues-kocsmák előtt ácsorgott, abban a reményben, hogy lehetősége lesz játszani.

A későbbiekben játszott Howlin’ Wolf együttesében és James Cotton háttérzenészeként. Koncertjei erőteljesek és legendásak voltak, ezeken sokszor három órán át játszott.

Karrierje szerkesztés

Bemutatkozó előadása és egyben karrierje akkor indult, amikor Howlin’ Wolf 1957-ben felhívta a színpadra játszani. Ezután Freddie King foglalkozott vele, és amikor Kingnek lemezfelvételeket kellett készítenie, Allison vezette King zenekarát a Chicago nyugati részében zajló koncerteken. Zenei klubokban játszott az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején. Első kislemezét 1965-ben vették fel. 1967-ben szerződött a Delmark Records kiadóval, akik bemutatkozó albumát, a Love Me Mama-t a következő évben kiadták.

1969-es fellépése az Ann Arbor Blues Festival-on olyan sikeres volt, hogy felkérést kapott a fesztiválon való részvételre a következő három évre.[2] Ugyanakkor országszerte turnézott, és 1972-ben leszerződött a Motown Records-nál. Ő volt az első blues-zenész, aki ezt megtette.[3] Az 1970-es években Európában turnézott és 1977-ben Franciaországba költözött.[3]

Allison ismert volt erőteljes koncertjeiről, amiken hosszasan és érzékenyen játszott Gibson Les Paul márkájú gitárján. Rövid ideig Illinois állam Peoria nevű településén élt. Itt leszerződött a Rumble Records-nál, akik két élő koncertjének felvételeit adták ki: ezek a Gonna Be a Live One in Here Tonight (ennek producere Bill Knight volt), és a Power Wire Blues (aminek producere George Faber és Jeffrey P. Hess volt).

Allison továbbra is fellépett bárokban és koncerteken, egy évben nyolc hónapon át úton volt. Ezek között volt a Montreux-i Jazz Fesztivál is.

1992-ben együtt játszott a legendás francia rock'n'roll sztárral, Johnny Hallyday-vel, 18 koncerten, amiket Párizsban tartottak. Allison még a szünetekben is játszott.

Allison európai menedzsere, Thomas Ruf 1994-ben lemezcéget alapított, a Ruf Records-ot. Ugyanakkor az Alligator Records alapítója, Bruce Iglauer meggyőzte, hogy térjen vissza az Egyesült Államokba. A Soul Fixin' Man albumot 1994-ben vették fel és még ugyanabban az évben kiadták, Allison ezzel turnézott az Egyesült Államokban és Kanadában.

1994-ben négy Blues Music Award-ot nyert el. A James Solberg együttessel folyamatosan turnézott és kiadta a Blue Streak albumot (ezen szerepelt először a Cherry Red Wine című szám). További blues-díjakat kapott és blues-kiadványok címoldalára került fel.

1997 nyarán, egy turné közepén Allison szédüléses panaszokkal kórházba került. Ekkor derült ki, hogy a tüdejében daganat van, ami áttéttel az agyára is hatással van.[4]

Kómába esett, majd 1997. augusztus 12-én meghalt.[2] A Reckless című albuma akkor jelent meg.

Fia, Bernard Allison, aki egyszer a zenekarában is játszott, szólókarrierbe kezdett.

Halála után, 1998-ban bevezették a Blues-hírességek Csarnokába. Az Illinois állambeli Homewood település Washington Memory Gardens Cemetery nevű temetőjében temették el.

Diszkográfia szerkesztés

Stúdióban készült és élő albumok szerkesztés

év cím kiadó azonosító szám megjegyzés
1969 Love Me Mama Delmark 625
1972 Bad News Is Coming Motown/Gordy 964
1974 Luther's Blues Motown/Gordy 967
1976 Night Life Motown/Gordy 974
1977 Love Me Papa Black & Blue 33.524 újból kiadták mint Estudio Eldorado 524 (Brazília) és mint Evidence CD 26015 (USA)
1979 Gonna Be a Live One in Here Tonight! Rumble 1001 élő koncerten vették fel Peoria településen (Illinois) 1979. április 18–19-én. Újból kiadták Red Lightnin 0036, és South Side Safari címmel
1979 Power Wire Blues Rumble 1004 a Peoria koncert 2. része 1985-ben újból kiadta a Charly Records 1105
1979 Live in Paris Paris Album/Buda 2-28501 felvéve Párizsban, La Chapelle Des Lombards, 1979. Újból kiadta a Ruf (1354), a Free Bird (209/FLY06), a Pläne (88295), és a Platinum (161354)
1979 Live Blue Silver 3001/3321 az 1979-es párizsi koncert 2. része. Újból megjelent mint Blue Sky/Buda
1980 Time Paris Album/Buda 2-28505
1984 Lets Have a Natural Ball JSP 1077
1984 Life is a Bitch Encore!/Melodie 131 Blind Pig 2287 (1987) USA, másik címe Serious
1985 Here I Come Encore!/Melodie 133
1987 Rich Man Ruf 8001 egyéb azonosítók RFR 1005, Charly CRB 1227
1991 More from Berlin East West LACD 1991-2 koncert, 1989
1992 Hand Me Down My Moonshine Inak/Ruf Records 1047 akusztikus
1992 Bercy 92 (Johnny Hallyday) Philips 514 400 felvéve a párizsi Palais Omnisports de Paris-Bercy-ben
1994 Soul Fixin' Man Alligator 4820 Ruf 1021 Európában, másik címe Bad Love
1995 Blue Streak Alligator 4834 Ruf 7712 Európában
1996 Live ’89: Let's Try It Again Ruf 1028 felvéve Berlinben, 1989 májusában
1996 Live in Montreux – Where Have You Been? Ruf 1008 felvéve 1976-1994 között
1997 Reckless Alligator 4849 Ruf 1012 Európában
1999 Live in Chicago Alligator 4869 Ruf 1042 Európában, felvéve 1995-1997-ben, 2-lemezes kiadás
1999 Standing at the Crossroad Black & Blue 421.1 felvéve 1977-ben Párizsban. Másik címe Night & Day 210, Blues Reference
2002 Pay It Forward Ruf 1060 felvéve 1984-1994 között
2007 Underground Ruf 1132 felvéve 1968 körül
2009 Songs from the Road Ruf 1157 CD+DVD, felvéve Montréalban, 1997

[5] [6] [7] [8] [9]

Összeállítások szerkesztés

év cím kiadó azonosító szám megjegyzés
1995 Sweet Home Chicago Charly BM-37
1996 The Motown Years, 1972-1976 Motown/Universal

Video szerkesztés

év cím kiadó azonosító szám megjegyzés
1998 Live In Paradise Ruf VHS felvéve a La Reunion Island-en, 1997 áprilisában. DVD-n is megjelent (2001)
2009 Songs from the Road Ruf 1157 CD+DVD, felvéve Montréalban, 1997-ben

Jegyzetek szerkesztés

  1. Doc Rock: Dead Rock Stars website. Thedeadrockstarsclub.com. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
  2. a b c [Luther Allison az AllMusicon Allmusic biography]
  3. a b Russell, Tony. The Blues - From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books Limited, 88. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X 
  4. Cancer strikes blues guitarist”, St. Petersburg Times, 1997. július 17., 2B. oldal (Hozzáférés: 2009. június 24.)  [halott link]
  5. Discographie. Luther-Allison.com. Petra Toppat. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  6. Luther Allison – all records. Ruf Records. [2010. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  7. G. Heinlein; Görgen Antonsson and François Ziegler: Bingow/Paris Album Records Checklist. jazzlabels, 2003. October. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  8. [Luther Allison az AllMusicon Luther Allison > Discography]. AllMusic. (Hozzáférés: 2009. december 29.)
  9. Luther Allison : Discography. Rolling Stone. [2008. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 29.)

További információk szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luther Allison című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.