San Stefanó-i béke
A San Stefanó-i béke az 1877–1878-as orosz-török háborút zárta le. Az Isztambul közelébe érő orosz csapatokat az angol flotta eltántorította a város bevételétől, és a két fél 1878. január 31-én fegyverszünetet kötött. A más nagyhatalmak nélkül kötött békeszerződést március 3-án (Julián naptár szerint február 19-én) írták alá a törökországi San Stefanóban, létrehozva Nagy-Bulgáriát, és korlátlan orosz befolyást biztosítva a Balkánon. A nagyhatalmak heves ellenzése miatt az itt megvont határokat a berlini kongresszuson újrarajzolták.[1]
| San Stefanó-i béke | |
 | |
| Nagy-Bulgária határai a San Stefanó-i béke alapján | |
 | |
| Az aláírás színhelye, a Simeonoglou-ház Yeşilköy-ben | |
| Típusa | békeszerződés |
| Aláírás dátuma | 1878. március 3. (Gergely-naptár sz.) |
| Aláírás helye | San Stefano (Yeşilköy) ma: Isztambul része |
| Aláírók |  Orosz Birodalom Oszmán Birodalom |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Stefanó-i béke témájú médiaállományokat. | |
Előzményei szerkesztés
Az 1876-ban Szerbia, Bulgária és Montenegró fellázadt a török uralom ellen, amibe 1877-ben az Orosz Birodalom beavatkozott, kirobbantva az orosz–török háborút. A harcok az orosz haderő győzelmét hozták, és a seregek megközelítették a török fővárost is, azonban a brit flotta térségbe vezénylése visszakozásra késztette II. Sándor orosz cárt. A török szultán, II. Abdul-Hamid fegyverszünetet ajánlott, amit a két fél 1878. január 31-én kötött meg.[1] Március 3-án San Stefanóban Nyikolaj Pavlovics Ignatyjev isztambuli orosz követ és Mehmed Esad Saffet pasa török külügyminiszter békét kötöttek a nagyhatalmak megkérdezése nélkül, a határok kijelölésénél figyelmen kívül hagyva az Osztrák–Magyar Monarchiával kötött titkos budapesti szerződést is.[2]
Főbb pontjai szerkesztés
- Montenegró területét kétszeresére növelte, volt oszmán területek odacsatolásával.
- Szerbia független állammá vált, megkapta Novi Pazar és Niš városokat.
- A Román Királyság független állammá vált, megkapta Észak-Dobrudzsát.
- Megalakult Bulgária, amelyhez hozzácsatolták Makedóniát és az Égei-tenger északi partvidékének egy részét is (Nagy-Bulgária).[1]
- Oroszország megkapta Besszarábiát.[2]
- A törököket 1300 millió rubel hadisarcra kötelezték, az oroszok ennek biztosítására megszállták Batumit és Karst.[2]
- A Boszporusz nemzetközi vízi úttá vált.
-
A békeszerződés függeléke, amely Szerbia területi változásait mutatja -
Montenegró területi változásai -
Az új Bolgár Fejedelemség határai -
Oroszország területi gyarapodása a Kaukázusban
Következményei szerkesztés
A többi nagyhatalom hevesen ellenezte az egyoldalú békét, és a Monarchia és a Német Birodalom nyomására az oroszok lemondtak bizonyos előnyökről. A júniusban megtartott berlini kongresszuson Nagy-Bulgáriát három részre vágták, leválasztva többek között Kelet-Ruméliát, autonóm török területként.[1]
Március 3-a 1990 óta Bulgária nemzeti ünnepe.[3] A bolgár nacionalizmus fő célja a következő évtizedekben a San Stefanó-i békében megszabott határok visszaszerzése, Nagy-Bulgária visszaállítása volt.[4]
További információk szerkesztés
- A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
- Diószegi István: Ausztria-Magyarország és Bulgária a San Stefanó-i béke után. 1878–1879; Akadémiai, Bp., 1961 (Értekezések a történeti tudományok köréből)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d Tarján M. Tamás: 1878. január 31. Fegyverszünet az orosz–török háborúban. RubicOnline. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
- ↑ a b c san-stefanói béke. Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
- ↑ Bulgária felszabadul a török uralom alól. Múlt-kor, 2004. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. január 30.)
- ↑ Bulgária fájdalmas békéje. Szent Korona Rádió. (Hozzáférés: 2014. január 30.)[halott link]
