Stirling-szám

A matematikában a Stirling-számok számos területen fordulnak elő analízisbeli és kombinatorikai problémáknál. A James Stirling (1692–1770) skót matematikusról elnevezett Stirling-számoknak két fajtája különböztethető meg:

  • Elsőfajú Stirling-számok
  • Másodfajú Stirling-számok

Jelölés szerkesztés

A Stirling-számokra többféle jelölés is használatos. Az elsőfajú Stirling-számokat kis s, a másodfajú Stirling-számokat nagy S betű jelöli. Az elsőfajú Stirling-számok negatívak is lehetnek, a másodfajú Stirling-számok csak pozitív számok lehetnek. Az általános jelölés:

 

Elsőfajú Stirling-számokra:

 

Másodfajú Stirling-számokra:

 

Milton Abramowitz és Irene Stegun nagybetűket és gót betűket használ, Jovan Karamata 1935-ben vezette be a szögletes és kapcsos zárójeles jelölést.

Elsőfajú Stirling-számok szerkesztés

A következő képletben a Stirling-szám az együttható  

ahol   (a Pochhammer-szimbólum) a csökkenő faktoriálist jelöli,

 

Megjegyzés: (x)0 = 1, mert ez egy üres szorzat. A kombinatorikában gyakran használják az   jelölést a csökkenő faktoriálisra és az   jelölést a növekvő faktoriálisra.[1] Az   elsőfajú Stirling-szám   abszolút értéke n elem permutációinak számát adja k diszjunkt ciklus esetén. Az alábbi táblázat az első néhány elsőfajú Stirling-számot mutatja:

 

ahol:

 

Másodfajú Stirling-számok szerkesztés

Definíció: Az   másodfajú Stirling-szám egy n elemű halmaz k osztályú osztályozásainak a száma. Rögzített n mellett az összegük az n-edik Bell-szám:  

A másodfajú Stirling-számokra vonatkozó rekurzió:

 

Bizonyítás: A definíció szerint ez az (n+1) elemű halmaz az összes k-részre való partícióinak (osztályfelbontásának) számát jelenti. Egy ilyen partíciónak a halmaz (n+1)-edik elemét tartalmazó blokkja (halmaza) vagy egyelemű, vagy egynél több elemű. Ha ez a blokk egyelemű, akkor összesen   ilyen eset van (a maradék n elemet a maradék (k-1) részhalmazra kell partícionálnunk, majd a partícióhoz hozzávesszük az (n+1)-edik elemet tartalmazó egyelemű halmazt). Ha a blokk egynél több elemű, akkor összesen   ilyen eset van (a maradék n elemet k részhalmazra kell partícionálnunk, majd az egyik részhalmazhoz hozzávesszük az (n+1)-edik elemet, ezt k féleképpen tehetjük meg).

Másodfajú Stirling-számok képlete:

 

Bizonyítás: Legyen   ,   és legyen   egy szürjektív függvény, illetve  , ekkor   az   halmaz egy k osztályú partíciója. Ha összesen   ilyen   függvény van, akkor   k osztályú partíciója van az   halmaznak, mivel   halmazokat permutálva a partíció ugyanaz marad, de   megváltozik. A Szitaformula alapján megmutatható, hogy a szürjektív   függvények száma  .

A másodfajú Stirling-számok és a csökkenő faktoriális kapcsolata:

 

ahol   (Pochhammer-szimbólum) a csökkenő faktoriálist jelöli:  

Bizonyítás: Legyen   és  , illetve  , ekkor összesen   darab   függvény létezik. Legyen   képhalmaza  , ekkor   függvény szürjektív.   halmazra fennáll, hogy  . Ha  , ahol  , (  ), akkor   ilyen   függvény van, ezt a k elemet  -ből   féleképpen választhatjuk ki, vagyis összesen   darab   függvény van, melyre  . Mivel  , ezért   darab   függvény létezik. Az egyenlőség két oldalán n-edfokú polinom áll és a tételt minden   természetes számra bizonyítottuk, ezért a tétel minden valós x-re igaz.

Lah-számok szerkesztés

Az   Lah-számokat néha harmadfajú Stirling-számnak is hívják.[2]

Fordítottsági kapcsolat szerkesztés

Az első- és másodfajú Stirling-számok tekinthetők úgy is, mint egymás inverzei:

 

és

 

ahol   a Kronecker-delta-függvény.

Szimmetrikusság szerkesztés

Abramowitz és Stegun megad egy szimmetrikus összefüggést az első- és másodfajú Strirling-számokra:

 

és

 

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Ronald L. Graham, Donald E. Knuth, Oren Patashnik: Konkrét matematika, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998
  • Hsien-Kuei Hwang (1995). "Asymptotic Expansions for the Stirling Numbers of the First Kind". Journal of Combinatorial Theory, Series A 71 (2): 343–351. doi:10.1016/0097-3165(95)90010-1

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés