Szergej Szergejevics Szalnyikov

szovjet válogatott orosz labdarúgócsatár, edző (1925-1984)

Szergej Szergejevics Szalnyikov (oroszul: Серге́й Серге́евич Сальников; Krasznodar, 1925. szeptember 13.Moszkva, 1984. május 9.) szovjet válogatott orosz labdarúgócsatár, edző.

Szergej Szalnyikov
Szalnyikov az 1958-as világbajnokságon
Szalnyikov az 1958-as világbajnokságon
Személyes adatok
Teljes névSzergej Szergejevics Szalnyikov
Születési dátum1925. szeptember 13.
Születési helyKrasznodar, Oroszország
Halálozási dátum1984. május 9. (58 évesen)
Halálozási helyMoszkva, Szovjetunió
Halál okaszívinfarktus
SírhelyKuncevói temető
Állampolgárságszovjet
Magasság178 cm
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1942–1943Szovjetunió Szpartak Moszkva
1944–1945Szovjetunió Zenyit Leningrád
1946–1949Szovjetunió Szpartak Moszkva88(29)
1950–1954Szovjetunió Gyinamo Moszkva112(29)
1955–1960Szovjetunió Szpartak Moszkva112(35)
Válogatottság
1954–1956Szovjetunió Szovjetunió20(11)
Edzőség
IdőszakKlub
1965Szovjetunió Szpartak Moszkva (segédedző)
1967Szovjetunió Szpartak Moszkva
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szalnyikov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Labdarúgás
Olimpiai játékok
arany
Melbourne, 1956
labdarúgás

A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1956. évi nyári olimpiai játékokon és az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon, előbbin aranyérmet szereztek.

Pályafutása szerkesztés

Klubcsapatokban szerkesztés

Pályafutását a Szpartak Moszkvában kezdte. Az 1944-es és 1945-ös szezonban a Zenyit Leningrád játékosa volt, akikkel 1944-ben Szovjet Kupát nyert. 1946-ban, huszonegy évesen visszatért a Szpartakhoz.[1] Három szezont töltött a klubnál. Az 1949-es idényben a Gyinamo Moszkva ellen 5–4 arányban elveszített bajnokin hiába szerzett két gólt, a városi rivális szerezte meg a bajnoki címet.[2]

Mostohaapját 1949-ben letartóztatták és elhurcolták a gulagra. Szalnyikov, aki féltette mostohaapja egészségét, rendes börtönbe akarta átszállíttatni, és az akkori rendszer tisztviselői állítólag azt mondták neki, ügyét jelentősen segíti, ha a Szpartaktól a városi rivális Gyinamóhoz igazol.[3] Bár elmondása szerint boldogtalan volt a csapatnál, 1950 és 1954 között 112 alkalommal lépett pályára bajnoki mérkőzésen a klub színeiben és 29 gólt szerzett.[3] Tagja volt az 1953-ban Szovjet Kupát és 1954-ben bajnoki címet szerző csapatnak is. 1955-ben, miután a mostohaapját veszélyeztető helyzet megoldódott, visszatért a Szpartakhoz és 1960-ban bekövetkezett visszavonulásáig a klub játékosa maradt.[3] 1956-ban bajnok volt a csapattal, 1958-ban pedig megnyerte a moszkvaiakkal a bajnokságot és a kupát is. A klubnál összesen eltöltött ideje alatt 201 bajnoki mérkőzésen 86 gólt szerzett. Nyikita Szimonyan, akivel 1956-ban együtt nyert olimpiát, az 1950-es és 1960-as évek közti legjobb szovjet labdarúgónak nevezte, aki tagja volt a szovjet labdarúgás „aranygenerációjának”.[4] Pályafutása során összesen 138 gólt szerzett minden tétmérkőzést figyelembe véve, ezzel 2019-ben 26. helyen állt minden idők legeredményesebb szovjet és orosz labdarúgóinak listáján.

A válogatottban szerkesztés

A szovjet válogatottban 1954. szeptember 8-án mutatkozott be Svédország ellen. Tagja volt az 1956-os olimpián aranyérmet szerző csapatnak, az Indonézia elleni negyeddöntőben kétszer volt eredményes.[5] Részt vett az 1958-as világbajnokságon is, ahol a szovjetek a negyeddöntőig jutottak.[6] Húsz alkalommal szerepelt a válogatottban, tizenegy gólt szerzett.

Családja szerkesztés

Lánya, Julija Szalnyikova és unokája, Sztéfanosz Cicipász is profi teniszező.[7]

Sikerei, díjai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Spartak Moscow: A History of the People's Team in the Workers' State. Cornell University Press, 149. o. (2012. április 25.). ISBN 080146613X. Hozzáférés ideje: 2019. május 17. 
  2. Edelman (2012), p. 179.
  3. a b c Edelman (2012), p. 187.
  4. An interview with Spartak Moscow legend Nikita Simonyan”, These Football Times, 2015. szeptember 1. 
  5. Sergey Salnikov Archiválva 2020. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, sports-reference.com
  6. Arnhold, Matthias: Sergei Sergeyevich Salnikov – International Appearances. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2015. április 1. (Hozzáférés: 2015. április 13.)
  7. Julia Salnikova: “Vi presento Tsitsipas e non solo..”, spaziotennis.com, 2015. március 2.

További információk szerkesztés