Wikipédia

Vajda Mihály

(1935–2023) magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Vajda Mihály András (Budapest, 1935. február 10. – 2023. november 27.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.

Vajda Mihály
(Vajda Mihály András)
Szilágyi Lenke felvétele
Szilágyi Lenke felvétele
Született1935. február 10.
Budapest
Elhunyt2023. november 27. (88 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1957–1960)
Kitüntetései
SírhelyeÓbudai zsidó temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Vajda Marcel (1893–1962) bankhivatalnok és Nasser Magdolna (1907–1978) fiaként született.[2][3] 1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a budapesti iskola köréhez tartozott.

Egyetemi tanulmányainak befejeztével általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991–92-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.

2023. december 3-án helyezték örök nyugalomra az Óbudai Zsidó Temetőben.[4]

Munkássága szerkesztés

Kutatási területe pályafutása elején a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a társadalomelmélet felé fordult.

Az ebben az időszakban a fasizmusról írt könyvét 1995-ig nem jelentethette meg magyarul. Az 1970-es évek felé marxizmuskritikus műveket írt, melyeket többségében szintén nem jelentethetett meg. A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdése foglalkoztatta. Továbbá foglalkozott filozófiatörténettel és politikai filozófiával.

Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.

A filozófusok elleni lejáratókampány szerkesztés

2011 elején a Magyar Nemzet cikksorozatban foglalkozott egy korábbi, 2004–2005-ös, hat pályázattal összesen csaknem félmilliárd forint kifizetésével Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Gábor György és Geréby György alkotta filozófusi kör számára.[5] A Magyar Filozófiai Társaság elnöksége állásfoglalásban tiltakozott a filozófusok meghurcolása ellen,[6] és több konzervatív tudós is megszólalt a szóban forgó filozófusok védelmében.[7] Az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján nyomozás zajlott.[8][9][10][11][12] A nyomozást bűncselekmény hiányában 2012 májusában megszüntették.[13][14][15]

Családja szerkesztés

Nős, egy fiú- és egy leánygyermek édesapja, két unokája van.

Díjai, elismerései szerkesztés

Főbb publikációi szerkesztés

  • Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához, Akadémiai, Budapest, 1968
  • A mítosz és a ráció határán. Edmund Husserl fenomenológiája, Gondolat, Budapest, 1969
  • Fascism as a Mass Movement (1976)
  • Sistemi sociali oltre Marx (1980)
  • The State and Socialism (1981)
  • A sztratokrácia közép-kelet-európai szemmel, AB Független Kiadó, Budapest, 1982
  • Orosz szocializmus Közép-Európában (1989)
  • Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista? (1990)
  • Russischer Sozialismus in Mitteleuropa (Orosz szocializmus Közép-Európában), németre fordította: Maria Anna Dessewffy, Passagen, Wien, 1991, (Passagen Politik)
  • Változó evidenciák. Útban a posztmodern felé, Cserépfalvi–Századvég, Budapest, 1992, (Filozófia)
  • A történelem vége? Közép-Európa – 1989 (1992)
  • A posztmodern Heidegger (1993)
  • Orosz szocializmus Közép-Európában, sajtó alá rend. Gyurgyák János, 2. jav. kiad., Századvég, Budapest, 1994, (Politika)
  • Mit lehet remélni? Esszék Fehér Ferencről, Határ Irodalmi Alapítvány, Debrecen 1995, (Határ könyvek)
  • A fasizmusról. Politikai-szociológiai tanulmány, Osiris, Budapest, 1995
  • Nem az örökkévalóságnak. Filozófiai (láb)jegyzetek, Osiris, Budapest, 1996, (Horror metaphysicae)
  • Meditaţii anticarteziene, románra fordította, utószó Alexandru Polgár, szerk. Ciprian Mihali, Casa Cărţii de Ştiinţă, Cluj, 1999, (Diaphora)
  • Tükörben (2001)
  • Ilisszosz-parti beszélgetések (2001)
  • Mesék Napnyugatról (2003)
  • "Az aszketikus pap", MTA, Budapest, 2005, (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Sisakrostély-hatás. Kísérteteim, Kalligram, Pozsony, 2007
  • Ethics and heritage. Essays on the philosophy of Ágnes Heller, szerkesztők: Boros János, Vajda Mihály; Brambauer, Pécs, 2007, (Kortárs magyar filozófusok)
  • Szókratészi huzatban (2009)
  • A lét hangoltsága – Tanulmányok a tudás sokféleségéről, szerkesztők: Gábor György, Vajda Mihály; Typotex Kiadó, Budapest, 2010, (Saeculum könyvek)
  • Túl a filozófián. Typotex Kiadó, Budapest, 2013, ISBN 978-963-2798-09-7
  • A szellem és a szellemek, MTA, Budapest, 2014, (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Utam Marxtól, Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Budapest, 2015, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Rejtekutak a posztmodernben, Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Budapest, 2015, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Vajda Mihály–Kardos András: Kérdő evidenciák. Beszélgetések, szerk. Fehér Ildikó, Kardos András, Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Budapest, 2015
  • Meine Gespenster – Essays zur Zeitgeschichte (Sisakrostély-hatás), előszó Esterházy Péter, németre fordította: Heike Flemming, Passagen, Wien, 2016
  • A személyes emlékezet filozófiája, Pesti Kalligram–EKF Líceum, Budapest–Eger, 2016, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Szög a zsákból, Magvető, Budapest, 2017, (Tények és tanúk 130.), ISBN 9789631435337
  • Emlékezet – Idegenség - Zsidók és más idegenek, Múlt és Jövő, Budapest, 2018

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ ELHUNYT VAJDA MIHÁLY. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári házassági akv. 83/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
  3. ↑ "Gondolom, ez így is marad" - Vajda Mihály filozófus, 1999. december 23. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
  4. ↑ Vajda Mihályt vasárnap temetik az óbudai zsidó temetőben | Mazsihisz (magyar nyelven). mazsihisz.hu. (Hozzáférés: 2023. december 8.)
  5. ↑ Heller Ágnes: Ezek a pénzek mentek valamire[halott link]
  6. ↑ Állásfoglalás
  7. ↑ Újabb feljelentések születhetnek a filozófusok ellen (HVG/MTI)
  8. ↑ Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Népszabadság, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  9. ↑ Bekért pályázatok: Budai vizsgálja Hellerék százmillióit. Magyar Nemzet Online, 2011. január 12. [2011. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  10. ↑ [1][halott link]
  11. ↑ „Nincs semmilyen hálózatom” – Heller Ágnes a jobboldali vádakról
  12. ↑ Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Magyar Hírlap, 2011. január 14. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  13. ↑ Heller Ágnes: Ezzel most miért nincs tele a sajtó? Archiválva 2015. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (Stop.hu, 2012. május 18.)
  14. ↑ Árnyékra vetődött Budai Gyula, felmentették a filozófusokat (HVG, 2012. május 24.)
  15. ↑ Megalapozottan nem nyomoznak a filozófusok ellen (Index, 2012. július 11.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Majdnem nem lehet másként – Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára, szerkesztő: Fehér Ferenc, Kardos András, Radnóti Sándor, Cserépfalvi, Budapest, 1995
  • Megkerült dilemmák. Vajda Mihály hatvanadik születésnapjára – debreceni tanítványaitól, szerkesztő: Gulyás Gábor, KLTE, Debrecen, 1995
  • Nagyerdei megálló – Tanulmányok Vajda Mihály 70. születésnapjára, szerk. Orosz László, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005
  • Negatív küldetés. Esszék Vajda Mihály filozófiájáról, szerk. Boros János, Heller Ágnes, Brambauer, Pécs, 2008, (Kortárs magyar filozófusok), +DVD
  • Az aligtól a túlig. Bevezetés Vajda Mihály gondolkodásába. Pszeudo-szótár, szerkesztők: Széplaky Gerda, Valastyán Tamás; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Budapest, 2015
  • Sümegi István: Talpalatnyi remény – Portrék Vajda Mihályról, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2015
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vajda_Mihály&oldid=26676271”