Sankt Veit an der Glan
Sankt Veit an der Glan egy osztrák város Karintia tartományban, a Sankt Veit an der Glan-i járás központja. Lakossága 2016 januárjában 12 525 fő volt.
| Sankt Veit an der Glan | |||
 | |||
| A főtér | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria | ||
| Tartomány | Karintia | ||
| Járás | Sankt Veit an der Glan-i járás | ||
| Irányítószám | 9300 | ||
| Körzethívószám | 04212 | ||
| Forgalmi rendszám | SV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 12 547 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 482 m | ||
| Terület | 50,79 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 46′ 00″, k. h. 14° 21′ 37″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 00″, k. h. 14° 21′ 37″ | |||
| Sankt Veit an der Glan weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Veit an der Glan témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Elhelyezkedése szerkesztés
Sankt Veit an der Glan Kelet-Karintiában fekszik, a Glan folyó völgyében, ott ahol a Wimitz és Mühlbach patakok belétorkollanak. Területén fekszik a Hörzendorfi-tó, egy 6,5 hektáros mesterséges víztározó.
A városi önkormányzathoz hét katasztrális község (Galling, Hörzendorf, Niederdorf, Projern, St. Donat, St. Veit an der Glan, Tanzenberg) és 41 kisebb-nagyobb település tartozik.[2]
Története szerkesztés
A legenda szerint 901-ben kalandozó magyarok és helyi bajorok és karantánok csatáztak a mai város helyszínén, amikor Rathold karantán hercegnek megjelent Szent Vitus (Veit), amiből az bátorságot merített. A győztes csata után a herceg templomot építtetett a szent tiszteletére.
A város nevét először 1131-ben említi írásos forrás, ekkor hozták létre a Gurki egyházmegyét. Egy 1147-es oklevél szerint a Bambergi püspökség visszavásárolta Hof zu St. Veit birtokot Engilbert őrgróftól, vagyis korábban már az övék volt. Röviddel később azonban már Karintia Spanheim-házhoz tartozó hercegeihez került. 1149-ben V. Henrik herceg itt fogadta a második keresztes hadjáratból hazatérő III. Konrád királyt. Hamarosan Sankt Veit vált a hercegi uradalmak központjává: a hercegek a közeli Freiberg várában laktak. A település 1199-ben piacjogot kapott.
Bernhard von Spanheim herceg (1202-1256) fallal vette körül a várost és kastélyt is építtetett. 1204-ben iskoláról történik említés. 1205-től itt működött a hercegi pénzverde (egészen 1725-ig). 1224-ben a város jogosultságot kapott saját bíró és 12 tanácstag megválasztására. A híres trubadúr, Ulrich von Lichtenstein 1277-ben részt vett egy helyi lovagi tornán. A Spanheim-család kihalása után 1286-ban Meinhard görzi és tiroli gróf szerezte meg a hercegi címet és a hozzá tartozó birtokokat. Hét évvel később, egy lázadás során a város komoly károkat szenvedett. A hercegséget 1335-ben a Habsburgok szerezték meg, Sankt Veit pedig elvesztette hercegi székhelyként élvezett jelentőségét.
1399-ben a város jogosultságot kapott a hüttenbergi érclelőhely kiaknázására, ami felvirágoztatta a gazdaságot. A 15. században a tizenkét tagú városi tanácsot az ún. nyolcak tanácsa váltotta fel. 1447-től kezdve a tanácsnak pallosjoga is volt.
1473 és 1492 között ötször fosztották ki a várost a portyázó törökök, 1480-ban pedig Mátyás magyar király ostromolta meg. 1497-ben tűzvész pusztított. 1550-ben papírmalom épült, 1578-ban pedig a közeli Urtlban a kor technikai színvonalának megfelelő vasolvasztót helyeztek üzembe. A reformáció során a lakosság többsége protestáns vallásra tért, de az 1600 körül kezdődő ellenreformáció alatt nagyobb incidens nélkül visszatérítették őket katolikusnak.
1713-ban és 1715-ben pestis pusztított a vidéken, 1747-ben pedig leégett a város. A 18. században felfutott a vasipar, de 1783-ban II. József eltörölte a kereskedelmi privilégiumokat, ami negatívan hatott a város gazdaságára. Sankt Veitnek 1830-ban csak 1500 lakója volt, szemben a középkori kb. 3 ezerrel. Miután a vasút (Rudolfsbahn) elért ide, a fafeldolgozás vált az újabb gazdasági húzóerővé.
Az 1934-es nemzetiszocialista puccskísérletben 900 fegyveres próbálta elfoglalni a várost, de nem jártak sikerrel. A harcoknak 13 halálos áldozata volt.
Lakosság szerkesztés
Sankt Veit an der Glan népessége 2016 januárjában 12 525 fő volt, ami némi csökkenést jelent a 2006-os népszámlálás során mért 12 959-hez képest. 2001-ben a lakosok 92,5%-a volt osztrák, 2,3% jugoszláv, 2,2% pedig boszniai állampolgár. 74,0%-uk a katolikus, 8,6% az evangélikus, 4,3% a muszlim vallást követte. A felekezeten kívüliek aránya 10,2% volt.
Látnivalók szerkesztés
- a késő gótikus, háromszintes városháza
- a főtéren található az 1715-ös pestisemlékoszlop és két szökőkút
- az 1131-ben alapított román stílusjegyeket mutató katolikus plébániatemplom. Mai külseje az 1829-es tűzvész utáni helyreállításnak köszönhető
- a hörzendorfi katolikus templom
- a középkori városi kórház és temploma. A kórhát 1542 óta volt szegénykórház, 1622-től a jezsuiták, 1640 után pedig a ferencesek működtették
- Herzogsburg vára
- a tanzenbergi kastély
- a Weyer-kastély
- közlekedési múzeum
Híres Sankt Veit-iek szerkesztés
- Hermann Knaus (1892–1970) sebész, nőgyógyász
- Friedrich Rainer (1903–1947) náci politikus, Salburg és Karintia Gauleitere
- Wolfgang Puck (1949-) Kaliforniában élő séf, étterem-tulajdonos
- Franz Wohlfahrt (1964-) labdarúgó
- Manuel Kerhe (1987-) labdarúgó
- Magdalena Lobnig (1990-) Európa-bajnok evező
- Matthias Mayer (1990-) olimpiai bajnok alpesi síző
- Marco Haller (1991-) kerékpározó
Testvérvárosok szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ Affelsdorf (23 lakos), Aich (8), Altglandorf (107), Arndorf (8), Baardorf (9), Baiersdorf (27), Beintratten (9), Blintendorf (16), Dellach (49), Draschelbach (7), Eberdorf (4), Galling (8), Gersdorf (24), Holz (4), Hörzendorf (363), Karlsberg (11), Karnberg (60), Laasdorf (6), Lebmach (0), Mairist (21), Milbersdorf (20), Muraunberg (79), Niederdorf (8), Pflugern (16), Pörtschach am Berg (27), Preilitz (29), Projern (52), Radweg (6), Raggasaal (9), Ritzendorf (21), St. Andrä (15), St. Donat (399), St. Veit an der Glan (10 860), Streimberg (2), Tanzenberg (8), Ulrichsberg (30), Unterbergen (94), Untermühlbach (87), Unterwuhr (35), Wainz (6), Zwischenbergen (0)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sankt Veit an der Glan című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Andreas Besold: St. Veit an der Glan. Heyn Verlag, Klagenfurt, 1997, ISBN 3-85366-840-2
- Siegfrid Hartwagner: Der Bezirk St. Veit an der Glan. Seine Kunstwerke, historische Lebens- und Siedlungsformen. (= Österreichische Kunstmonographie, Band 8) Verlag St. Peter, Salzburg, 1977, ISBN 3-900173-22-2, S. 206–219.
- Stadtgemeinde St.Veit/Glan (Hrsg.): Das St. Veiter Stadtbuch. Beiträge, Erinnerungen, Anekdoten. Eigenverlag der Stadtgemeinde, St. Veit an der Glan, 1991
- Fidelis Widmann, Fritz Kimeswenger (Hrsg.): St. Veit an der Glan. Große Geschichte in kleinen Geschichten. Context-Verlag, St. Veit an der Glan, 2007, ISBN 978-3-902492-14-2.
- Friederun Pleterski: Heimwärts reisen. Auf den Spuren meiner Familie. Styria-Verlagsgruppe, 2012, ISBN 978-3-7012-0100-6
