A StEG II 1251–1256 egy tehervonati szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az Államvasút-Társaságnál, amely egy osztrák-magyar magánvasúttársaság volt.

StEG II 1257–1271
StEG II 1257–1271
StEG Vg / StEG 44
kkStB 175 sorozat
ČSD 414.4 sorozat
Pályaszám
StEG Vg 1257–1271
StEG 4401–4419
kkStB175.01–19
ČSD 414.401–419
Általános adatok
GyártóStEG
Gyártásban1894–1900
Darabszám19 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő1 190 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség35 km/h
Hossz9.618 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága4 600 mm
Teljes tengelytávolság4 600 mm
Üres tömeg48,8 t
Szolgálati tömeg53,3 t
Tapadási tömeg53,3 t
Legnagyobb tengelyterhelés14 t
Fékek
Típusakézifék, Le Chatelier ellengőzfék, légűrfék, Westinghouse légnyomásos fék
Legkisebb pályaívsugár140 m
Gőzvontatás
JellegD h2
Hengerek
Száma2
Átmérője480 mm
Dugattyú lökethossza630 mm
Gőznyomás12 at
Tűzcsövek
Száma236
Hossza4 400 mm
Rostélyfelület3,24 m²
Sugárzó fűtőfelület12 m²
Csőfűtőfelület169,5 m²
Forrfelület181,5 m²
Teljesítmény640 LE (470 kW) /indikált/
Vezérmű rendszereGooch
Szerkocsi
Típusa38.07–25 / ČSD 312.1
A Wikimédia Commons tartalmaz StEG II 1257–1271 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Mivel az előző sorozat (StEG Vn - a CSD 414,3 sorozat) üzemi eredményei nem voltak kielégítőek, a StEG mozdonygyára Bécsben 1894-1897 között először 15 db mozdonyt (1257-1271), 1897-től 1900-ig négy mozdonyt épített. 1897-ben a harmadik számozási rendszerében StEG a 4401-4419 pályaszámokat adta nekik.

Az első mozdonyok először a Vesey nad Moravou-i fűtőházba voltak beosztva, majd az államosítása után az a kkStB tulajdonába kerültek és a kkStB 175 sorozatszámot kaptak. A hozzákapcsolt szerkocsi pályaszámai 38,07-25 voltak.

1918-ban a mozdonyok a Csehszlovák Államvasutak tulajdonába kerültek ČSD 414,4 sorozatba, a szerkocsik pedig a 312,103-121 pályaszámtartományba. Különféle vasúti szolgálatra használták őket, majd 1938-ban áttelepítették Csehszlovákia keleti részébe. Ekkor a mozdonyokat korszerűsítették utólagosan egy Westinghouse remdszerű légnyomásos fékrendszert, egy kenőprést, és végül villanyvilágítást kapott.

A személyzettől a rossz minőségű széntüzelése miatt a „Pracharny“ (pormalom) csúfnevet kapta. Az első selejtezett mozdony a sorozatból a 414.403 pályaszámú volt 1938-ban. Ezt követte 1953-ban a 414.411, azután tömegesen vonták ki őket a gépüzemből, némelyiket átalakított kazánnal. Utoljára a 414.404-et és a 407-et selejtezték 1968-ban.

A 414.404 pályaszámú mozdony ma a Prágai Nemzeti Műszaki Múzeum tulajdona és a Jaromeri Vasútmúzeumban található. A 414.407 kiállítási tárgy Křimovban a Vasútmúzeumban.

Műszaki jellemzők szerkesztés

 
414.407 kiállítva Křimov-ban a pályaudvaron 2009-ben

.

Jelentős változások a Vn sorozathoz képest a kazán áttervezése. A kazánt lerövidítették a 400 mm-el, megnövelték a tűzszekrényt és a füstkamrát, amely kedvezően változtatta meg a kazán és a fűtőfelület, valamint a rostély kapcsolatát. A tűzcsövek száma változatlan maradt, a forrfelületet lehetett növelni. A rács felülete Belpaire-rendszerű állókazán rostélyfelülete csökken 3,24 m²-re, a kazán nyomását 12 atmoszférára emelték.

A gépezet, eltekintve néhány kisebb változtatástól, változatlan marad. Egyes járművek Le Chatelier-rendszerű ellengőzfékkel voltak ellátva, az utolsó három mozdony légűrféket és egy Haushälter-féle sebességmérőt kapott.

A mozdony teljesítménye 430 kW-ról 470 kW-ra nőtt az Vn sorozatéhoz képest (ČSD 414,3 sorozat). Összehasonlítva a kkStB 73 sorozattal (a ČSD 414,0 sorozat), előnye volt a nagyobb tapadási tömeg, de hátránya volt az alacsony megengedett sebesség (35 km/h).

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 1257–1271 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Dieter Zoubek - Erhaltene Dampflokomotiven in und aus Österreich, Eigenverlag, 2004, ISBN 3-200-00174-7
  • Johann Blieberger, Josef Pospichal: Enzyklopädie der kkStB-Triebfahrzeuge, Band 3. Die Reihen 61 bis 380. bahnmedien.at, 2010, ISBN 978-3-9502648-6-9