Sten Bergman

Svéd botanikus, felfedező

Sten Bergman (Ransäter, Värmland tartomány, 1895. október 20.Salem község, 1975. február 19.) svéd zoológus, utazó, író. Számos kutatóutat tett a 20. században Északkelet-Ázsiában, valamint Új-Guineában. Korának egyik legismertebb svéd népszerű tudományos szerzője volt. Több útikönyve megjelent magyarul is.

Sten Bergman
Bergman-sten.jpg
Született 1895. október 20.[1][2]
Ransäter[1]
Elhunyt 1975. február 19. (79 évesen)[3][4]
Rönninge
Állampolgársága svéd
Gyermekei
  • Astrid Bergman Sucksdorff
  • Åke Bergman
SzüleiJohan Bergman
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Nils Holgersson Plaque
  • Vasa-rend lovagja (1950-es évek)
  • Order of the Polar Star - Commander (1950-es évek)
  • Officer of the order Orange-Nassau (1950-es évek)
Sírhely Salems kyrka[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Sten Bergman témájú médiaállományokat.

Élete és munkásságaSzerkesztés

Apja, Johan Bergman régészprofesszor és politikus volt. Egyik testvére nyelvész lett. Természettudományi tanulmányait a stockholmi egyetemen (korabeli nevén főiskolán) végezte 1925-ben, ahol később, 1952-ben tiszteletbeli doktori címet is kapott.[6] 1923 után több szakaszban a stockholmi Természettudományi Múzeumban dolgozott különböző tudományos beosztásokban. Pályafutása nagyobb részében azonban nem állt állandó alkalmazásban, hanem alapítványok, adományozók, szponzorok révén finanszírozta kutató tevékenységét, utazásait. Jelentős publikációs tevékenységet is végzett, előadásokat tartott. Rendszeresen szerepelt népszerű tudományos előadásaival a svéd rádió adásaiban, 1954-ben a hallgatók szavazati alapján ő lett a rádió legnépszerűbb előadója.[7]

Leginkább ázsiai expedícióival szerzett nevet magának. 1920-23 között feleségével és néhány tudós társával expedíciót vezetett Kamcsatkába. 1929-30-ban a Kuril-szigeteket járta be. 1948-49-ben, 1952-53-ban és 1956-59-ben Új-Guinea szigetén kutatott. Útjai során foglalkozott a bejárt vidék élővilágával és a helyi népesség jellemzőivel is, de leginkább a madártani és rovartani vizsgálatokat végzett.

Művei MagyarországonSzerkesztés

Kamcsatkai és kuril-szigeteki útjáról a Franklin Kiadónak A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára című sorozatában jelent meg egy-egy kötete. Új-guineai útjáról 1958-ban a Móra Könyvkiadó jelentette meg az egyik beszámolóját.[8]

MagyarulSzerkesztés

ElismeréseiSzerkesztés

A Nils Holgersson-plakett elnevezésű ifjúsági irodalmi díjat 1952-ben nyerte el a Vildar och paradisfåglar (Vadak és paradicsommadarak) című munkájáért.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Ransäters kyrkoarkiv, Födelse- och dopböcker, SE/VA/13426/C/10 (1895-1902), bildid: 00042530_00019, sida 14. (Hozzáférés: 2019. december 21.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Nationalencyklopedin (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Store norske leksikon (norvég (bokmål) és nynorsk nyelven), 1978
  5. Från den helige Botvid till sångaren Sven-Olof Sandberg. Dagens Nyheter. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
  6. a b Vem är vem? 1, Stor-Stockholm, 2nd (sv nyelven), Stockholm: Vem är vem, 123. o. (1962. január 17.) 
  7. "På äventyr med Sten Bergman" Svenska Dagbladet 19 juni 2005
  8. Bergman-Kuril

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sten Bergman című svéd Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés