A Stys-tarsza vagy erdélyi tarsza (Isophya stysi) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Közép-Európában honos szöcskefaj.

Stys-tarsza
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Fürgeszöcskefélék (Tettigoniidae)
Nem: Isophya
Tudományos név
Isophya stysi
Cejchan, 1957
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stys-tarsza témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A Stys-tarsza testhossza a hím esetében 20-27 mm, a nőstény 20-27 mm, ehhez járul még a 9-12 mm-es tojócső. A tarszák között nagy termetűnek számít. Alapszíne zöld, apró, vörösbarna pontozással. A szemektől egy-egy vékony világos csík fut a torpajzson át, ami a szárnyak szegélyén is folytatódik. A hím torpajzsa hátrafelé kissé szélesedik, besűllyed. Szárnya csökevényes, pikkelyszerű. A hím cercusa (potrohfüggeléke) a végén enyhén befelé és felfelé hajlik, a végén foggal. A szubgenitális lemez rövid, keskeny, V alakban bevágott. A nőstény tojócsöve felfelé ível, vége fűrészes élű.

Éneke füllel alig hallható, inkább az ultrahangtartományban intenzív. Nagyon hasonlít az illír tarsza hangjához, de a syllabusok elején a rezgések lassabban ismétlődnek, ami kaparóan érdes hangot eredményez. A syllabusok között 1-2 perc telik el.

Hasonló fajok szerkesztés

Közeli rokonaival (magyar tarsza, kárpáti tarsza, szerény tarsza, illír tarsza, pienini tarsza, erdei tarsza) lehet összetéveszteni.

Elterjedése szerkesztés

Közép-Kelet-Európában honos a Keleti- és Déli-Kárpátokban, valamint a Bihari-hegységben (Kelet-Szlovákia, Dél-Lengyelország, Kárpátalja, Erdély, Kelet-Magyarország). Magyarországon északkeleten (Észak-Zemplén, Aggteleki-karszt, Beregi-sík) és a Körös-vidéken (Gyula, Szarvas) vannak kis, izolált populációi.

Életmódja szerkesztés

Változatos, dús növényzetű, közepesen nedves rétek, erdőszélek, tisztások, patakmenti magaskórósok lakója. Növényevő; leginkább a széles levelű kétszikűek nedvdús, húsos leveleit kedveli. Alkonyatkor és kora este aktív, napközben a levelek között rejtőzik. Repülni nem képes, gyengén ugrik, ellenségeitől védőszíne és éjszakai életmódja óvja meg.

Kifejlett példányaival júniustól augusztusig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja petéit, amelyekből áttelelés után kora tavasszal kelnek ki a lárvák.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek szerkesztés

Források szerkesztés