Sulfolobus solfataricus

archaea faj

A Sulfolobus solfataricus a Sulfolobus nem egy termofil faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.

Sulfolobus solfataricus
Rendszertani besorolás
Domén: Archaea
Ország: Crenarchaeota
Törzs: Crenarchaeota
Osztály: Thermoprotei
Rend: Sulfolobales
Család: Sulfolobaceae
Nemzetség: Sulfolobus
Faj: S. solfataricus
Tudományos név
'''''Sulfolobus solfataricus'''''
Stetter and Zillig 1980
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sulfolobus solfataricus témájú rendszertani információt.

A Szolfatára vulkánban izolálták először és fedezték fel amiről el lett nevezve. Ezeket a szervezeteket nem izolálták vulkánokban, de megtalálták az egész világon például melegforrásokban. Körülbelül 80 °C-on nő a legjobban, pH szint 2 és 4 között, és elég kén hogy tudjon metabolizálni azért hogy energiát nyerjen. Ezek a feltételek extremofilként minősítik és kimondottan ismert mint egy termoacidofil mert előnyben részesíti a magas hőmérsékletet és az alacsony pH-szintet. Általában gömbölyű, és sűrűn állít elő lebenyeket. Lévén hogy egy autotróf kénen növekedésből kap energiát vagy akár változatos szerves vegyületektől.[1]

Jelenleg ez a legszélesebb körben tanulmányozott organizmus a Crenarchaeota ágon belül. Kutatják a metódusait DNS-replikációjának, a sejtciklusának, kromoszomális integrációjának, transzkripciójának, RNS-feldolgozásának, és a transzlációjának. A szervezet minden adatpontjának nagy százaléka archaea specifikus gén, ami mutatja a különbségeket a három mikrobatípus közöttː archaea, baktériumok és eukarióták.

Genom szekvenálás eredmények szerkesztés

2001-ben szekvenálták teljesen a genomját. A kromoszómáján 2.992.245 bázispár van ami 2,977 fehérjét kódol és bőséges RNS-t. A kódolt fehérjék 40% archaea specifikus, 12% baktérium specifikus, és 2,3% eukarióta-specifikus, míg az utolsó egyharmad fehérjéknek jelenleg nincs közös homológja más szekvenált génekkel. A genomnak van egy széles tartományú változatossága mivel 200 különböző inszerciós szekvencia eleme van. Ez párosul hosszú rutinszerűen elhelyezett tandem ismétlődések csoportosulásaival. A tanulmány támogatja a ferrodoxint mint fontos metabolikus elektron szállítót. Ez ellentétben van a baktériumokkal és eukariótákkal mert azok a NADH-ra támaszkodnak a funkcióik miatt. Erős eukarióta jellemzői vannak párosulva számos egyedülálló archaea specifikus képességgel. A megállapítások eredménye a DNS-mechanizmusuk, sejt ciklusuk, és átmeneti készülékük változatos módszereiből jött. Összességében a tanulmány egy elsődleges példája volt a Crenarchaeotában és Euryarchaeotában talált különbségeknek.[2][3]

DNS-transzfer szerkesztés

Sulfolobus solfataricus kitevése DNS károsító szereknek UV-sugárzásnak, bleomicinnek vagy mitomicin C-nek sejt egyesülést idéz elő.[4] Más fizikai stresszorok például pH vagy hőmérséklet eltolódás nem idéz elő egyesülést, ami arra utal hogy az egyesülés indukcióját specifikusan a DNS károsodás idézi elő. Ajon et al.[5] Kimutatta hogy az UV-indukált sejt egyesülés kromoszomális jelzés cserét közvetít magas gyakorisággal. A rekombináció aránya felülmúlja a nem indukált tenyészetekét akár három nagyságrenddel.Frols et al.[4][6] és Ajon et al.[5] feltételezik hogy az UV indukálható DNS transzfer folyamat és az azutáni homológ rekombinációs javítás egy fontos mechanizmusát képviseli a kromoszóma sértetlenség fenntartásának. Ez válasz lehet a szexuális kölcsönhatás egy primitív formájára, hasonlít a jobban tanulmányozott bakteriális transzformációra, ami szintén sejtek közti DNS transzferrel társul vezetve a homológ rekombinációs DNS-károsodás javításhoz.[7]

Források szerkesztés

  1. Brock, T., Brock, K., Belly, R., and Weiss, R. "Sulfolobus: A new genus of sulfur-oxidizing bacteria living at low pH and high temperature". Archives of Microbiology. 1972. Volume 84. p. 54-68.
  2. She, Q., Singh, S., Confalonerl, F., et al. "The complete genome of the crenarchaeon Sulfolobus solfataricus P2". Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 2001. Volume 98. p. 7835-7840.
  3. Wolfram, Z., Stetter, K., Wunderel, S., et al. The Sulfolobus-"Caldariella" group: Taxonomy on the basis of the structure of DNA-dependent RNA polymerases Archives of Microbiology. 1980. Volume 125. p. 259-269.
  4. a b (2008) „UV-inducible cellular aggregation of the hyperthermophilic archaeon Sulfolobus solfataricus is mediated by pili formation”. Mol. Microbiol. 70 (4), 938–52. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2008.06459.x. PMID 18990182.  
  5. a b (2011) „UV-inducible DNA exchange in hyperthermophilic archaea mediated by type IV pili”. Mol. Microbiol. 82 (4), 807–17. o. DOI:10.1111/j.1365-2958.2011.07861.x. PMID 21999488.  
  6. (2009) „Reactions to UV damage in the model archaeon Sulfolobus solfataricus”. Biochem. Soc. Trans. 37 (Pt 1), 36–41. o. DOI:10.1042/BST0370036. PMID 19143598.  
  7. Bernstein H and Bernstein C (2013). Evolutionary Origin and Adaptive Function of Meiosis. In Meiosis: Bernstein C and Bernstein H, editors. ISBN 978-953-51-1197-9, InTech, http://www.intechopen.com/books/meiosis/evolutionary-origin-and-adaptive-function-of-meiosis