Alkalmi összetételek

Ez engem is rág régóta. Ilyenkor voltaképpen két független jelzőt kapcsolunk egymáshoz, és úgy szoktam magyarázni magamnak, hogy az "és" helyett áll a kiskötő: kerekded-piros alma, szomorkás-szép leány. De hát ez nem kerek így, az világos. Valamiféle "akarom mondani" jellege van, irodalmi eszköz leképezésének tűnik, hiszen valamiféleképpen össze is mossa a két minőséget, nem egészen azt jelenti, amit ezek függetlenül, és kötőszóval kapcsolva jelentenének. De gondnak határozottan gond...

A te példád igazából még jobb, mintha a második jelző pontosítaná-behatárolná [tessék, ugyanez igével!] az elsőt. :) Mintha hendiadüoin volna, mert hát néprajz és folklorisztika között ugyebár nincs szakadék.

Ez félreértés, nem pontosítja.

Hát dehogynem, mert nyilván néprajzi és folklorisztikai kutatások, csak az abszolút szétválasztásnál, amit az és sugallna, egy picivel mégis közelebb állnak egymáshoz. Mi másért alkalmaznánk ezt a furcsa megoldást, ha nem valami ilyesminek a jelölésére, amikor valami egyszerre valami és valami más is, de az mégis két dolog, csak nem annyira kettő, hogy jóleső legyen teljesen szétválasztani.