Alkalmi összetételek
És ebben az esetben az elvi választ is megkaptuk: ezeket valami okból az összetételek mintájára kezeljük, akár alkalmiak, akár nem, és ezért kapják a kiskötőt (mert egybe azért mégsem, kivéve a szerteszéjjelt, de az kivételes). Érdemes elolvasni az egész alfejezetet, foglalkozik a kivételekkel is.
Az AkH.11 100. b) utolsó előtti bekezdése (és esetleg az AkH.11 101. a)) nem magyarázza meg a dolgot?
De, sok mindent megmagyaráz, csak épp a Pasztilla eredeti kérdését nem magyarázza explicite: hogy ti. miért szemeljük ki az alkalmi mellérendeléseknek éppen az egyik körét, és hagyjuk meg ott a kiskötőt, míg alapesetben egyébként éppen erre találta fel a 20. századi kodifikáció a nagykötőjelet. Tehát hogy mi a helyesírás-elméleti alapvetés? Vagy egyszerűen rögzültnek tekintettük addigra a kiskötőjelnek ezt a használatát, és csak néhány speciális alkalmi kapcsolatra tartjuk fenn a nagykötőjelet, s ez utóbbiak jól körül is vannak írva?
Hát tessék feltenni. Messze vagyok a menyugodtságtól.