Főmenü megnyitása

Szánoki Gergely (vagy Sanoki; lengyelül Grzegorz z Sanoka) (Sanok,Lengyelország, 15. század eleje[* 1] - Lemberg, Lengyelország, 1477) érsek.

Szánoki Gergely
Grzegorz z Sanoka 1.JPG
Született 1406[1]
Sanok[2]
Elhunyt 1477. január 29. (70-71 évesen)[1][3]
Állampolgársága lengyel
Nemzetisége magyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • filozófus
Tisztség katolikus püspök
Iskolái Jagelló Egyetem
lembergi püspök
POL COA Strzemię.svg
Vallása római katolikus egyház
Szentelők Zbigniew Oleśnicki
A Wikimédia Commons tartalmaz Szánoki Gergely témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Galíciában, a Visztula folyó forrásvidékén, Galíciában, a magyar határ közelében született, ahová nemes származású atyja, Szánoki Péter költözött. 12 éves kora után huzamosabb ideig Krakkóban élt. Hosszú vándorutat tett meg Európában. 5 éven át Németországban bolyongott, megtanult németül; könyveket másolt és tanítványaitól kapott fizetségből, zenélésből és éneklésből élt. 1430 körül Krakkóban volt éneklő kántor, 1439 körül a 7 szabad művészet mestere. Tarnowski gróf meghívta őt fiai nevelésére. Ekkor kezdett költeményeket írni. II. (Jagelló) Ulászló lengyel király halálakor, 1434-ben írta meg a király sírversét (Dlugoss lengyel történetében maradt fenn). Tanítványaival együtt Krakkóba költözött, ahol a királyfiak, Jagelló Ulászló és Kázmér társaságához tartozott és a királyi udvarnál is megkedvelték őt. 1440-ben wieliczkai plébános lett. I. (Jagelló) Ulászló magyar királyt Magyarországra kísérte. A király őt tanácsosául szemelte ki, 1441-ben követként küldte Lengyelországba a török elleni segédhadakért. Megnyerte az Erzsébet-párti magyar főurakat I. Ulászló részére és bár a szegedi eskü után ellenezte a Cesarini Julián sürgette török elleni háborút, elkísérte a királyt Várnáig, a vesztett várnai csatából megmenekült. 1445 és 1451 között Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelője volt. Követként tért vissza Lengyelországba. 1451-től haláláig lembergi (ilyvói) érsek volt.

MűveiSzerkesztés

Munkáinak nagyobb része elveszett. A lembergi káptalan levéltárában a 18. században egy kódex Orationes, epistolas et carmina seculi XV. exitu parvis foliis«exaratas» című művét foglalta magában; a kódexnek azonban a 19. században nyoma veszett.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar katolikus lexikon
  • Szinnyei

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c http://www.pravenc.ru/text/166840.html
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A születési éve viták tárgyát képezi, többnyire 1403-ra, 1406-ra vagy 1407-re teszik.