Szászóka

Szászóka, ukrán nyelven Сасівка, település Ukrajnában, a Kárpátalján, a Munkácsi járásban.

Szászóka (Сасівка)
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Munkácsi járás (2020–) Szolyvai járás (–2020)
Község	Hársfalva község
Rang	falu
Alapítás éve	1855
Irányítószám	89309
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	311 m
Terület	1,371 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 33′ 58″, k. h. 23° 04′ 10″48.566111111111, 23.069444444444
Szászóka Pozíció Kárpátalja térképén

Fekvése

Szolyvától keletre fekvő település.

Nevének eredete

A Szászóka helységnév ruszin eredetű. A helységnév minden bizonnyal dűlőnévi eredetű, talán a Szász személynévből: ruszin Сас családnév (ЧУЧКА503), vagy a ruszin сас ’szász’ (HRINČENKO 4: 103) népnévből származhat, amihez a -ka helynév képző kapcsolódik. A hivatalos ukrán Сасівка a történelmi név ukránosított változata.

Története

Nevét 1611-ben Szaszuka néven említették először (Dezső269).

Későbbi névváltozatai: 1645-ben Zsaszuka, 1773-ban Szaszoka, Sasnoha (LexLoc. 53), 1808-ban Szászoka, Sásowka, Szaszüka (Lipszky: Rep. 324), 1851-ben Szászoka, 1873-ban és 1913-ban Szászóka (hnt.), 1925-ben Sasovka, 1944-ben Szászóka, Сасoвка (Hnt.), 1983-ban Сасівка, Сасoвка (ZO).

1611. július 8-án Mágócsi Ferenc Suponyai Péternek kenézséget adott, abból a célból, hogy a Kalina nevű víz közt Száz nevű falut építsen”

A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye szolyvai járásához tartozott.

1910-ben 585 lakosából 23 magyar, 87 német, 467 ruszin volt. Ebből 17 római katolikus, 479 görögkatolikus, 87 izraelita volt.

Az 1916-os vasúti baleset

1916. november 30-án este 6 órakor történt Szászóka és Volóc között. A korabeli tudósítások szerint a balesetnek 13 halottja és 40 sérültje volt, így a halálos áldozatok számát tekintve az ország tíz legsúlyosabb vasúti baleseteinek egyike.

A baleset a Szászóka állomás után következő első őrháznál következett be. A Szászóka mellett levő hadikitérőből induló, két mozdonyból álló 462. számú gépvonat a Volóc felől érkező 407. számú személyvonattal ütközött össze. A 407-es személyvonat az állomáson már túlfutott, amikor egy mozdony a pályaudvar mellett levő hadikitérőből kiindult és ráfutott arra a vágányra, amelyen a 407-es személyvonat haladt. A forgalmi tiszt látta a fenyegető veszélyt, azonnal megelőző intézkedéseket akart tenni, de a két mozdony már oly közel volt egymáshoz, hogy az összeütközést megakadályozni nem lehetett és a 407. számú mozdony nagy erővel nekiment a 462. számú mozdonynak.

A baleset következtében négy személykocsi széttört. A szűk völgyben a járművek összetorlódtak, ami nagymértékben megnehezítette a mentési munkákat. A széttört kocsik deszkáiból tüzet raktak, a mentés ezek fényénél zajlott le. A sebesülteket Munkácsra szállították. A pályán egy darabig csak átszállással lehetett közlekedni.

Az okozott kárt százezer koronára becsülték.

A vizsgálat adatai szerint a felelősség a bekövetkezett katasztrófáért a hadikitérőből kifutott mozdony vezetőjét terheli, aki engedély nélkül vezette ki a mozdonyt a kitérőből a nyílt pályára, holott annál „jobban kellett volna vigyáznia, mert a lavocnei vonal hegyes-völgyes, kanyargós pályáján a kilátás igen rossz s igy fokozott elővigyázatra van szükség”.

Források

• Sebestyén Zsolt: Bereg megye helységneveinek etimológiai szótára [1]
• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
• Szamos, 1916. december 5., 310. szám (magyar nyelven). Szamos, 1916. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
• Szamos, 1916. december 6., 311. szám (magyar nyelven). Szamos, 1916. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
• Egri Ujság, 1916. december 9., 340. szám (magyar nyelven). Egri Ujsag, 1916. (Hozzáférés: 2022. június 3.)
• (1916. december 7.) „Még egy nagyobb vasúti szerencsétlenség történt”. Pécsi Napló 25 (274), 4. o.