Székely Vladimír (rendőr)

(1873–1958) rendőrfőkapitány-helyettes, író

Székely Vladimír, Székely Vladmir Ede Ignác Kunó Nándor, született: Szukup (Magyarfalu, Pozsony vármegye, 1873. február 7. – Budapest, Erzsébetváros, 1958. március 14.)[1] államrendőrségi főtanácsos, rendőrfőkapitány-helyettes.

Székely Vladimír
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
Tolnai Új Világlexikona 1. 1926.
SzületettSzukup Vladmir Ede Ignác Kunó Nándor
1873. február 7.
Magyarfalu, Pozsony vármegye
Elhunyt1958. március 14. (85 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Szukup Nándor és Görlich Karolina fiaként született. Jogi tanulmányainak befejezte után a rendőrséghez lépett be. Három évig a bűnügyi osztálynál dolgozott, majd a rendőri sajtóiroda vezetését vette át, ahol több mint tizennyolc évig működött. Székely Vladimirnek majd' két évtizeden sikerült a sajtó együttműködésének harmonikus alapjait megteremteni. 1917-ben az idegenellenőrzés fontos tisztét bízták rá. Akkor Magyarországot tömegeivel keresték fel az idegenek, akik éléskamrájukat látták itt. Másrészt a fenyegető orosz invázió folytán a galíciai menekültek elárasztották Budapestet, ahol uzsora és árdrágítás lett kenyerük. Az idegenellenőrző felállításának célja volt a salak kiküszöbölése, általában mindazok eltávolítása, akiknek itt-tartózkodása káros. Közbejött a forradalom és bolsevizmus. Ennek letörése után Székely Vladimir az emlékezetes augusztusi puccs idején a főkapitányi teendőket vitte. A legnehezebb időkben átvezette a rendőrséget a forradalmi idők káoszából. Amikor ez megtörtént, szerényen félreállt. A IX. kerületi kapitányság, majd az I. kerületi kapitányság vezetését vette át. Több mint négy évig volt Budán, melynek társadalmi életében is élénk részt vett. Amikor 1925-ben áthelyezték a Belváros kapitányságára, őszinte sajnálat követte. 1928-ban kinevezték főkapitány-helyettessé. Székely Vladimirnek nemcsak a rendőrség fejlesztése körül vannak érdemei, hanem az irodalomnak is számottevő munkása volt. A napilapok hasábjain sűrűn jelentek meg cikkei, melyek úgyszólván egy új műfajt alapítottak meg. Rendőri novellák, a szakember és író szerencsés összeölelkezése. Egy sereg könyv is megjelent tollából. Az Uránia színházban öt darabja került színre. Amellett a komoly szakirodalmat is ápolja, annak is valósággal úttörője lett. Egy sokoldalú ember, amellett tele szívóssággal és nagyszerű munkabírással - jellemzi a Budai Napló 1928. október 14-iki száma. 1921. december 3-án már özvegyként Budapesten házasságot kötött A. Szabó Annával.[2] Halálát dülmirigy-túltengés okozta.

Munkái szerkesztés

  • Nyomorultak, gazemberek, Bpest, 1908. (Tábori Kornellal. Ism. Vas. Ujság 8. sz.)
  • A csaló Budapest. A tolvajnép titkai. Uo. 1908. (Tábori Kornellal. Ism. Budapesti Hirlap 244. sz., Vasárn. Ujság 42. sz.).
  • A rendőrség évi jelentése. Uo. 1908. (Ism. Budapesti Hirlap 1908. 110. sz.)

A babona c. színműve, három részben, 140 színesen vetített képpel és mozgófényképpel, Geguss Dániellel együtt, színre került az Urániában 1907. nov. 25.

Források szerkesztés

  • Budai Napló, 1928. október 14., 2. old.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  

További információk szerkesztés

  • Pesti Hirlap 1907. 280. sz.

Jegyzetek szerkesztés