Szögi Géza

(1902–1952) magyar ügyvéd, országgyűlési képviselő, miniszterelnökségi államtitkár

Szögi Géza (Szeged, 1902. március 11.[4]Vác, 1952) magyar jogász, szélsőjobboldali politikus, országgyűlési képviselő, a Szálasi-kormányban a miniszterelnökség politikai államtitkára.

Szögi Géza
Született1902. március 11.[1][2]
Szeged[3][1][2]
Elhunyt1952 (49-50 évesen)[3]
Váci Fegyház és Börtön
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
  • államtitkár (1944. október 21. – nem ismert, miniszterelnökség)
IskoláiFerenc József Tudományegyetem ( – 1920-as évek)
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1902-ben született Szegeden, Szögi Sándor sütőmester és Szeles Etelka római katolikus szülők gyermekeként.[4] Iskoláit szülővárosában végezte, majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi karának hallgatója lett, ahol kitűnő eredménnyel diplomázott és szerezte meg tanulmányai végén a jogi doktorátust. Ügyvédként kezdett praktizálni, tagja lett a városi ügyvédi kamarának is, később, 1943 áprilisában a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete (MÜNE) elnökévé is megválasztották.[5] Közgazdasági, külkereskedelmi és statisztikai tárgyú írásaival több tudományos pályázatot nyert.

1934-ben választották be először a szegedi törvényhatósági bizottságba, ahol hamar feltűnt erősen nacionalista érzelmű és szociális témájú felszólalásaival. Az 1930-as évek közepétől foglalkozott nemzetiszocialista politikával: kezdetben a Festetics Sándor-féle Magyar Nemzeti Szocialista Párt szervezője volt, majd mivel azt nem tartotta elég radikálisnak, átlépett a Hungarista Mozgalomba és annak lett az egyik irányítója.

Az 1939. évi általános választásokon a Nyilaskeresztes Párt jelöltjeként szerzett országgyűlési képviselői mandátumot a szegedi választókerületben. Később, 1944. október 15-ét követően, Szálasi Ferenc kormányában miniszterelnökségi államtitkár és Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettes jogi tanácsadója lett. A nyilas uralom bukása után Szálasival együtt Németországba menekült, ott esett 1945 május elején amerikai fogságba.[6] Mint háborús bűnöst, még az év folyamán hazaszállították.[7]

Perbe fogták és a népbíróság Késmárky Ernő vezette tanácsa 1946. március 6-án életfogytiglani kényszermunkára ítélte.[8] Utóbb azonban a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT), helyt adva azon védekezésének, miszerint tényleges döntéshozatali szerepe nem volt, büntetését tíz év fegyházra mérsékelte.[9][10] Bűnlajstromán egy korabeli sajtóbeszámoló szerint egyebek mellett az állt, hogy már 1943-tól ő volt a nyilaspárt egyik vezérszónoka és számtalan beszédben hirdette a hungarizmus eszméjét. Szálasi hatalomra jutása után, mint a miniszterelnökség politikai államtitkára, ő vezette a minisztertanácsi jegyzőkönyveket és az ő sugalmazására készítette a minisztertanács az egyre radikálisabb nép- és országellenes törvényeket. Amikor a minisztertanács Kőszegre települt, már ő hallgatta meg az osztályfőnökök referádáját is és ő ajánlotta legerélyesebben az akkor behívott és teljesen fegyvertelen leventeosztagok harcba küldését. Kihallgatóinak állítólag azt vallotta, hogy egy pillanatig sem hitte, hogy az 1944. március 19-i német megszállás a magyar szuverenitás elvesztését jelentheti. Rajongott Szálasiért és Hitlerért, vakon hitt a győzelemben és csak 1945 áprilisában kezdte észrevenni, hogy a német hadsereg bomlóban van.[11]

1942. január 24-én Szegeden feleségül vette Szabó Margitot.[12]

A váci börtönben halt meg, az ottani rabtemetőben nyugszik.[9]

Művei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés