Főmenü megnyitása

Szőke István (fafaragó)

magyar fafaragó, népművész

Szőke István (Tapolca, 1921. május 9.2019. február 18.[forrás?]) magyar fafaragó, a népművészet mestere.

Szőke István
Született 1921. május 9.
Tapolca
Elhunyt 2019. február 18. (97 évesen)
Állampolgársága magyar

ÉletútjaSzerkesztés

Elemi és polgári iskoláit Kaposváron végezte. A faragás alapjait a polgári iskolában Tormási István Lászlótól sajátította el. 12 éves korában már nem csak fűzfasípot, hanem virágkarót, ékrovásos munkákat készített. Ekkor volt alkalma közelről látni és tanulmányozni idős Kapoli Antal munkáit, melyet Kapoli lánya mutatott meg. Nagyon megtetszett és attól kezdve megkísérelte a virágmintás faragást is.

A háború után fából és barackmagból gombokat készített, csontból apró dolgokat faragott. 1950-től a vasúton dolgozott, ahol több ügyeskezű emberrel találkozott. Ez a társaság 1960-ban faragószakkörbe tömörült, ami 1967-ig működött. 1967-ben belépett a Népművészeti Szövetkezetbe. 1968-ban Népi Iparművész elismerést kapott. A szövetkezettől 1981-ben ment nyugdíjba.

1960-tól a Megyei Tanács Művelődési Osztályán, majd a megalakult Somogy Megyei Művelődési Központ állandó külső munkatársaként igyekezett tenni a népművészetért, ezen belül a fafaragásért. Az ország számos helyszínén vett részt közös kiállításokon, ahol díjakat is nyert.

Önálló kiállítása 1991. októberében az SMK-ban volt. 1992-ben az Országos Népművészeti Pályázaton I. díjat, aranyplakettet kapott.

1962-től szakköröket vezetett felnőtt és diák faragók részére. Fafaragótáborok rendszeres résztvevőjeként járt Tabon, Szőcsénypusztán, táborvezetőként Babócsán, Somogyváron, Somogyvámoson. A TIT Néprajz-Népművészeti Szabadegyetem előadásait hallgatta 1978-1979-ben. Majd 1984-1986 között Budapesten a Népművészeti Szabadegyetemen vett részt.

2001. augusztus 20-án Aranykoszorús díjat vehetett át a budai várban. 2007. augusztus 20-án A Népművészet Mestere díjat vehette át fa- és csontfaragó munkásságáért, mint népi iparművész. A Somogy Megyei Népművészeti Egyesület tiszteletbeli tagja volt.

ForrásokSzerkesztés