Főmenü megnyitása

Sz. Szigethy Vilmos

magyar író, újságíró, szerkesztő, levéltáros

Sz. Szigethy Vilmos (Gyorok, Arad vármegye, 1877. március 7.Szeged, 1956. február 18.) magyar író, újságíró, szerkesztő, levéltáros.

Sz. Szigethy Vilmos
Élete
Született 1877. március 9.
Gyorok
Elhunyt 1956. február 18. (78 évesen)
Szeged
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) humoreszkek, elbeszélések
Első műve Mesék a nagygyerekeknek (1902)
Irodalmi díjai Mikszáth-díj (1919)

ÉletpályájaSzerkesztés

Apja Gyorok közjegyzője volt, majd 1881-ben Nagybecskerekre költözött családjával együtt, megyei számvevői tisztet töltött be, így Sz. Szigethy Vilmos elemi és gimnáziumi (1887-1895) tanulmányokat Nagybecskereken folytatott. Az érettségi vizsgát már nem tette le, mert apja meghalt. Kenyérkereset után kellett néznie, ekkor ő már pár éve verselt és humoros írások kerültek ki keze alól, 1893-tól publikált az Urambátyámban, a Mátyás Diákban, az Az Üstökösben, a Bolond Istókban, a Herkó Páterben, sőt írásai jelentek meg a Torontál című megyei lapban. A Torontál kiadó-főszerkesztője, Brájjer Lajos megbizatásokkal látta el, majd segédszerkesztőnek alkalmazta, nem igazán fizették meg, de jó tanulóiskola volt, megtanulta az újságírást és a szerkesztést.

Szegedi újságírók is felfigyeltek a fiatal, tehetséges tollforgatóra. 1900 szeptemberében Békefi Antal, a Szegedi Napló aktuális szerkesztője meghívta a Naplóhoz. Békefi kiváló újságíró-nevelő volt, az ő keze alatt sokat tanult Sz. Szigethy. Vele és más fiatal újságírókkal egy új korszak kezdődött a szegedi újságírásban, ebbe nőtt bele, híve lett a gyors és pontos hírszolgálatnak és riportokat készített. Elsőként fedezte fel Balázs Béla tehetségét. Móricz Pál után másodikként Juhász Gyula költői tehetségét. 1902-ben a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége külföldi ösztöndíjjal jutalmazta 500 korona értékben.

Szegeden a piaristáknál tette le az érettségi vizsgát, s 1902-ben levéltárnoki oklevelet is szerzett. 1903-ban Kállay Albert főispán kinevezte Szeged város levértárnokává, ettől kezdve egészen 1949-es nyugdíjazásáig ez volt az első számú állása. Levéltárosi érdeme, hogy ő készítette az egyik első levéltári segédletet Szegeden - az általa fontosnak tartott témakörökre, többnyire a kulturális életre vonatkozó tanácsi iratok levéltári számait egy füzetbe, az ún. „Csízió"-ba bevezette. Ezek mellett természetesen az írást és az újságírást nem hagyta abba. Békefi, Tömörkény István, Móra Ferenc méltó intellektuális partnerévé vált, együtt dolgozott velük a szerkesztőségekben.

Számos fővárosi lapban folyamatosan közölték írásait, Magyar Lányok, Új Idők, Fővárosi Lapok, Budapesti Hírlap, Egyetértés, Magyar Hírlap, Népszava, stb. 1910-ben Budapestre a Pesti Hírlaphoz hívták segédszerkesztői állásba, de nem vállalta, maradt Szegeden. Békefi Antal halála (1907) után a sok szerkesztői váltást követően, 1910-ben átment a Naplótól a radikális Szeged és Vidéke napilaphoz, de az első világháború vége felé ismét a Naplónál dolgozott, legszívesebben a Napló humoros mellékletét írta és szerkesztette, Juhász Gyula is ebbe dolgozott ekkor. Móra lemondása (1919. július 1.) után a Napló megszűntéig ő végezte a lap szerkesztését, bár az impresszumban már 1920. március 18-tól nem szerepelt a neve.

A szünetelő Napló helyett a Szegedi Híradót szerkesztette 1922/23-ban, ebben közölt költeményeket a fiatal József Attilától. (József Attila neki ajánlotta Ősapám című, 1922-ben írt versét.) A Szegedi Híradó megszűnése (1923. július 1.) után a Szeged c. napilapba írt tárcákat és folytatásos regényt. Az új politikai éra ízlésének megfelelősen átalakított Szegedi Napló újraindulásakor, 1925 őszén Sz. Szigethy lett a főmunkatárs, majd hamarosan a felelős szerkesztő, a lap szerkesztése professzionális volt, de jeles írók nem írtak bele, 1927 nyarán megvált Sz. Szigethy a Naplótól, külső munkatársként a Délmagyarország című napilapba dolgozott. 1927-ben egyik szerkesztője volt a Szegedről szóló monográfiának, majd 1931-ben a Délmagyarország folytatásokban közölte A régi Szegedből az újba című írását. 1934/35-ben Tüske címen hetente megjelenő vicclapot is szerkesztett Kovács Árpáddal.

A két világháború közt irodalmi kapcsolatokat ápolt ifjúsága helyszínével, sokat írt a jugoszláviai magyar lapokba, főleg a Bács megyei Naplóba, különböző antológiákba (neve szerepel a Radó-Dettre szerkesztette Vajdasági magyar írók Almanachjában, a Vagyunkban és a Délvidéki elbeszélők című novellaantológiában), a Kalangyába, stb. A vidéki városi hivatalnokvilág alakjait mintázta tárcáiban, novelláiban és humoreszkjeiben. Figyelemre méltóak a Bács megyei Naplóban megjelent Juhász Gyula interjúi, s Reviczky Gyula Emma-ciklusáról írt dokumentumriportja.

1947-ben újra szerkesztő lett a harmadik Szegedi Naplónál, ez már csak egy rövid epilógus volt, jöttek az úgynevezett fordulat évei (1948/1949). 1949-ben nyugdíjazását kérte. Szerény nyugdíját könyvei, kéziratai eladásából pótolta. Régebbi írásait javítgatta, kötetetekbe rendezte, Pályám emlékezete címen önéletrajzát írta. Szinte teljes elfeledettségben halt meg 1956. február 18-án. Péter László írta meg nekrológját a Tiszatáj c. folyóiratban (1956/5. sz.), s ugyanő emlékezett meg születésének 100. évfordulójáról is (Délmagyarország, 1977. március 8.).

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • Nebáncsvirág. versek (Nagybecskerek, 1897)
  • A trubadúr a királykisasszonynak. versek (Nagybecskerek, 1900)
  • Mesék a nagygyerekeknek. (Szeged, 1902)
  • A közigazgatási majom. humoreszkek (Szeged, 1906)
  • A vármegyéből : elbeszélések (1908)
  • Árvízünnepre. versek (Szeged, 1909)
  • A Thurzó-cég története : kisregény (folytatásokban, Magyar Lányok, 1910)
  • A jánosházi csillagok (uo. 1913)
  • Veronika (uo. 1914)
  • Bőrszobor : kabaré (Szeged, 1918)
  • Foltok a Szivárványon : regény (Szeged c. napilapban, folytatásokban, 1925)
  • Szeged. Magyar Városok Monográfiája sorozat (Kiss Ferenc, Tonelli Sándor szerzőkkel, Budapest, 1927.)
  • A vármegyeház kapujából : sorok a régi torontáli urakról. (Szabadka : Jugoszláviai Magyar Könyvtár, 1933)
  • Torontáli fametszetek . művelődéstörténeti írások. (Szeged, 1937)
  • Őszi szántás : novellák (1942)
  • A szegedi kormányok pénzügyei (tanulmány, 1942)

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének külföldi ösztöndíja (1902)
  • Mikszáth-díj (1919)

ForrásokSzerkesztés

  • Lengyel András: Sz. Szigeti Vilmos. Szeged című folyóirat, 1990/9. sz.; u.a. lásd még in Lengyel András: „Közkatonái a tollnak” : vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged : Bába és Társai Kft., 1999. 113-122. p. ISBN 963 9144 42 8
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Delmagyar.hu
  • A magyar irodalom története 1919-től napjainkig VI. köt. /szerk. Szabolcsi Miklós. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. 898. p.

További információkSzerkesztés