Szabó Jenő (újságíró)

Szabó Jenő (születési neve: Soó Jenő, álnevei: Góród Iván, Egy munkás, Ezopusz, (a boj), (rop), (-ó); Marosvásárhely, 1891. január 29.Marosvásárhely, 1965. június 8.) erdélyi magyar újságíró, író, színpadi író. Felesége Korondi Anna (1893–1973), gyermekei Szabó Rózsa (1925–1936), Szabó Éva Erzsébet (1929–) óvónő és Szabó György Pál (1930–2005) tanár, közéleti személyiség.

Szabó Jenő
Szabó Jenő.JPG
Élete
Született 1891. január 29.
Marosvásárhely
Elhunyt 1965. június 8. (74 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) színmű

ÉletútjaSzerkesztés

Tanulmányait szülővárosában a Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a Felsőkereskedelmi Iskolában végezte. 1920-tól a Zord Idő akvizitőre, 1921-től több marosvásárhelyi munkásmozgalmi lapnál dolgozott: 1921–22-ben az Előre munkatársa, majd 1924-ig az Ellenőr, 1924–26 között a Világ felelős szerkesztője. 1929–38 között a Brassói Lapok, 1932–33-ban a temesvári 6 Órai Újság, 1934–40 között a kolozsvári Jóestét és Famunkás tudósítója; 1941–42-ben a Székely Népben jelent meg néhány cikke.

1924–29 között a marosvásárhelyi munkás műkedvelő együttest irányította, a színjátszó csoport számára proletkultos hangvételű színdarabokat írt, a csoport több előadásának rendezője is volt. Amellett irodalmi-ideológiai köröket vezetett a szervezett munkásifjúság körében. Simó Géza után ő volt az Egységes Szakszervezetek Maros megyei titkára. Többször is megjárta a börtönt. Baloldali megnyilvánulásai miatt 1940 után nem lehetett tagja a Sajtókamarának, s írásai sem jelenhettek meg. 1945 után a Népvédelmi Egyesület keretében dolgozott. A személyi kultusz éveiben kizárták a Kommunista Pártból.

Írói munkásságaSzerkesztés

Versekkel 1924-ben jelentkezett a marosvásárhelyi Tükörben; 1924–29 között, majd az 1940-es évek második felében több (kéziratban fennmaradt) egyfelvonásos színdarabot írt (Autonómia, Majális, Pacalisták, A Síber, Nincs megállás, Berlin felé, Mar­shall-demokrácia, Választunk, Fapadon, Besurranók, A telefon, A rendőr). Ezek közül többet az egykorú feljegyzések szerint Kassán, sőt Prágában és New Yorkban is előadtak munkásműkedvelő együttesek. Szabadszerelem címmel fennmaradt egy négyfelvonásos „színpadi kísérlete” is; Árnyvonalak című egyfelvonásosa 1926-ban, a temesvári Munkás Kultúrkör által hirdetett versenyen I. díjat nyert.

Emlékezéseit és számos más írását családja őrzi..

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Fuchs Simon: A marosvásárhelyi munkásság harca. Vörös Zászló, 1955. március 11.;
  • Fuchs Simon: Activitatea eroică a ziarului „Világ”. Steaua Roşie 1958. május 10.;
  • Fuchs Simon: Munkásmozgalom a Maros völgyében. Bukarest, 1975.
  • Andreescu, Margareta: Teatrul proletar din România. Bukarest, 1971.
  • Kahána Mózes: A boldog élet könyve. Budapest, 1972.
  • Szabó György Pál: Petőfi Apostolával az osztályharc barikádjain. Vörös Zászló, 1973. március 18.
  • Veress Pál: Kalapács, könyv, muzsika. Bukarest, 1972;
  • Veress Pál: Vallatás, vád, küzdelem. Bukarest, 1974;
  • Veress Pál: Pártsajtó az illegalitásban. In: Korunk Évkönyv, 1974. 88.