Főmenü megnyitása

Szabó Lajos (író, 1912–1983)

(1912–1983) erdélyi magyar drámaíró, főiskolai tanár

Szabó Lajos (Alsóbölkény, 1912. szeptember 21.Marosvásárhely, 1983. augusztus 13.) erdélyi magyar drámaíró, főiskolai tanár.

Szabó Lajos
Született 1912. szeptember 21.
Alsóbölkény
Elhunyt 1983. augusztus 13. (70 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
drámaíró,
főiskolai tanár

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd az I. Ferdinand Egyetemen kapott jogi diplomát (1937). A budapesti Nemzeti Színházban Németh Antal mellett szerzett dramaturgiai tapasztalatokkal 1941-től a kolozsvári Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1945-től a konzervatórium, majd folytatólag 1948-tól a Magyar Művészeti Intézet, illetve a Szent­györgyi István Színművészeti Főiskola színháztörténet tanára, a magyar tagozat igazgatója. 1954-ben a Főiskolával együtt költözött Marosvásárhelyre, ahol 1976-ig a főiskola rektora is volt.

„Mint színészpedagógust, a második világháború utáni nagy erdélyi színésznemzedékek nevelőjeként kifinomult műveltség, belső harmónia és felelősségtudat jellemezte, egész lelkét, egész életét színházi kultúránk gyarapítására tette fel” (Jánosházy György, 1983).

Színháztörténeti és -elméleti írásait, olykor egy-egy drámabírálatát (Kiss Jenő: Három nap egy esztendő. Igaz Szó, 1955/9) az Igaz Szó és az Utunk közölte.

Drámaírói munkásságaSzerkesztés

Fiatalkori drámája, a Kolozsvárt bemutatott Viharlámpás (1943. november 13.) után, amely egy Mezőség-széli falusi tanító sorsán keresztül a kisebbségi szórványsorsba nyújt betekintést, több mint két évtizedet kellett várnia, míg legismertebb drámája, a még 1950-ben íródott Misztótfalusi-dráma, a Mentség színpadra került. A szerző – egyes kritikusai szerint – „jó mesterségbeli tudással sűrítette realista drámába a hiteles kordokumentumokból kiböngészett életrajzi adatokat” (Oláh Tibor), s bár mások a darab „meglehetősen epikus formáját” (Kántor Lajos) rótták fel, az erdélyi múlt egy darabját idéző történelmi hitelesség joggal nyerte meg a közönséget. A kortárs világban lejátszódó darabjaira viszont már az irodalompolitikai elvárások súlya nehezedett (Családi fészek).

Drámaíróként a marosvásárhelyi színház „házi szerzőjé”-nek is tekinthető: a Székely Színház elsőnek az 1956/57-es évadban mutatta be a Menekülést, majd a magyar tagozaton következett a Családi fészek (1964/65), Az otthon szigetén (1968/69), a Mentség (1971/72) és a Hűség (1976/77); a Menekülést a nagyváradi (1957/58), a Mentséget (1969/70) és a Hűséget (1976/77) a temesvári Állami Magyar Színház is műsorára tűzte.

Önálló köteteiSzerkesztés

  • Misztótfalusi Kis Miklós (dráma, Bukarest, 1949);
  • Mentség (színmű, Bukarest, 1956; újrakiadása Bukarest, 1972);
  • Menekülés (színmű, Bukarest, 1965);
  • Hűség (dráma, Marosvásárhely, 1977).

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Jánosházy György: Megjegyzések Szabó Lajos színművéről. Igaz Szó, 1955/7. 100–104;
  • Janosházi György: Szabó Lajos halálára. Igaz Szó, 1983/8. 157–158.
  • Marosi Péter: Családi fészek. Utunk, 1964/51.
  • – -s -ó [Földes László]: Szabó Lajos: Menekülés. Utunk 1965/17.
  • K. Jakab Antal: A tematikától – a mondanivalóig (Családi fészek). Igaz Szó, 1965/2. 288–292.
  • Szőcs István: Családi fészek. Utunk, 1965/35.
  • Kacsir Mária: Mentség. Előre, 1970. július 18.
  • Wagner István: Szabó Lajos: Mentség. Utunk, 1970/31.
  • Veress Zoltán: Az otthon szigete. Utunk, 1970/11.
  • Gagyi László: Szabó Lajos hatvanéves. Igaz Szó, 1972/9.
  • Oláh Tibor: Mentség (1971). In: Thália vonzásában. Marosvásárhely, 1996. 49–51.