Főmenü megnyitása

Szakos Gyula

székesfehérvári püspök

Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10.Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyés püspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.[1][2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.

Szakos Gyula
Született 1916. augusztus 10.
Sótony
Elhunyt 1992. június 20. (75 évesen)
Székesfehérvár
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • megyéspüspök
  • címzetes püspök
  • segédpüspök (1979. március 31. – )
  • katolikus püspök (1979. április 30. – )
Sírhely Szent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
In caritate servire (Szeretetben szolgálni)
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1939. július 9.
Bécs
Püspökké szentelés 1979. április 30.
Esztergom
Szentelők

Hivatal székesfehérvári segédpüspök
Hivatali idő 19791982

Hivatal székesfehérvári püspök
Hivatali idő 19821991
Elődje Kisberk Imre
Utódja Takács Nándor

PályafutásaSzerkesztés

Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.[1][2]

1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.[1][2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.[1]

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.[2]

1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.[1][2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005.  
  2. a b c d e f g h Szakos Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Előző
Kisberk Imre
Székesfehérvár püspöke  
1982 – 1991
Következő
Takács Nándor