Szalén
kémiai anyag
| Szalén | |
| |
| |
| |
| Más nevek | 2,2′-etilénbisz(nitrilometilidén)difenol, N,N′-etilénbisz(szalicilimin) |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 94-93-9 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C16H16N2O2 |
| Moláris tömeg | 268,31 |
| Megjelenés | sárga színű szilárd anyag |
| Olvadáspont | 125-129 °C |
| Oldhatóság (vízben) | organic solvents |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A szalén a koordinációs kémiában és a homogén katalízis területén használt kelátképző ligandum, nevét a szalicilaldehid és etiléndiamin rövidítéséből kapta.
Előállítása szerkesztés
A szalénH2 kereskedelmi forgalomban kapható. Elsőként Pfeiffer állította elő.[1] Gyakran in situ állítják elő a fémsó hozzáadását követően, de etiléndiamin és szalicilaldehid kondenzációs reakciójával maga a ligandum is könnyen előállítható.[2]
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Salen ligand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ P. Pfeiffer, E. Breith, E. Lübbe, T. Tsumaki (1933). „"Tricyclische orthokondensierte Nebenvalenzringe”. Justus Liebig's Annalen der Chemie 503, 84–130. o. DOI:10.1002/jlac.19335030106.
- ↑ Harvey Diehl, Clifford C. Hach (1950). „Bis(N,N′ - Disalicylalethylenediamine) -μ - Aquodicobalt(II)”. Inorg. Synth. 3, 196–201. o. DOI:10.1002/9780470132340.ch53.