Szent Gyárfás és Protáz

Szent Gyárfás és Protáz, más néven Szent Gerváz és Protáz, olaszul: San Gervaso e Protaso, (2. század vége körül - Milánó, 250 körül) szentté avatott vértanúk. Vértanúságukról, mint a római katolikus egyház, mind az ortodox kereszténység megemlékezik.

Szent Gyárfás és Protáz
Szent Gyárfás és Protáz
Szent Gyárfás és Protáz
vértanúk
Születése
2. század vége körül
Halála
250 körül
Milánó, Római Birodalom
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Ortodox kereszténység
KegyhelySant’Ambrogio-bazilika, Milánó, Olaszország
ÜnnepnapjaRómai katolikus egyház: június 19.
Ortodox kereszténység: október 14.
Védőszentje ennekMilánó
Oltárra emelése386. június 19.
Oltárra emelte: Szent Ambrus

Életük szerkesztés

Életükről nem sokat lehet tudni. A 6. században írt legendájuk szerint Szent Vitális és Szent Valéria ikergyermekei. Miután szüleik meghaltak vagyonukat szétosztották a szegények között, s 10 éven keresztül csendes visszavonultságban és elmélkedésben éltek. Miután feljelentették őket, – azzal a váddal, hogy keresztények – próbatétel elé állították őket. Mivel az áldozást a pogány isteneknek megtagadták, ezért halálbüntetést kaptak. Gyárfást halálra ostorozták, Protázt pedig lefejezték. Egy másik legendájuk, mely a 11. században született szerint szüleiket és őket Szent Caius püspök térítette meg, s Néró császár idejében lettek vértanúk. Ez a legenda viszont valószínűleg téves, mivel valószínű, hogy vértanúságuk inkább Decius vagy Valerianus császárok idejében történt.

Ereklyéik megtalálása és átvitele szerkesztés

A római hagyomány szerint a kivégzettek tetemeit ott temették el, ahol a vértanúságuk megtörtént. Szent Ambrus 386-ban indított kutatást Gyárfás és Protáz maradványai után, melyeket a Szent Nabor és Félix bazilika közelében meg is talált. 386. június 19-én a szentek maradványait ünnepélyesen átvitték az akkor elkészült, ma nevén Szent Ambrus bazilikába. Ez az esemény liturgia-történeti szempontból azért lényeges, mert ez lett az ereklyék átvitele szertartás liturgikus mintája.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gervasius and Protasius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés