Főmenü megnyitása

Szent István-templom (Nagybörzsöny)

román stílusú falusi templom Nagybörzsönyben

A 15. században bányavárosnak számító Nagybörzsöny település központjától távol, dombtetőn emelkedik a tökéletes arányú román stílusú falusi templom, amelyet 17. századi kőfal övez.

Szent István király templom
Szent István-templom (7140. számú műemlék).jpg
Vallás Keresztény
Felekezet Római katolikus
Egyházmegye Váci Egyházmegye
Egyházközség Nagybörzsöny plébánia
Védőszent Szent István király
Püspök(ök) Dr. Beer Miklós
váci megyés püspök
Építési adatok
Építése 13. század első fele
Rekonstrukciók évei 1966-67
Stílus román
Alapadatok
Hosszúsághajó belső hossz: 7,5 m
Szélességhajó belső szél.: 4,25 m
Torony 4,1 x 3,3m külméret
Építőanyag barnásvörös trachit kő
Elérhetőség
Település Nagybörzsöny
Koordináták é. sz. 47° 56′ 15″, k. h. 18° 48′ 46″
Hely 2634 Nagybörzsöny, József A. u. 1.
Elhelyezkedése
Szent István király templom (Pest megye)
Szent István király templom
Szent István király templom
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 56′ 15″, k. h. 18° 48′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 15″, k. h. 18° 48′ 46″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István király templom témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

A templom történeteSzerkesztés

A templom hajója és szentélye a 13. század elején épült, majd a tatárjárás után egészült ki a díszes főpárkánnyal és toronnyal. Ez volt a település plébániatemploma egészen a 15. század elejéig. Amikor Zsigmond király német bányászokat telepített ide a nemesércek kitermelésére, ők a völgyben alakították ki lakhelyüket, s akkor épült föl a nagyobb méretű Bányásztemplom. Amikor az az evangélikusok birtokába került, a katolikusok használták ismét a Szent István tiszteletére szentelt román stílusú régi templomot. Később temetőkápolnává vált, mert a magyar lakosság beolvadt a német bányászközösségbe, és nem volt szükségük külön templomra.

Az 1690-es években már a berendezése is szinte teljesen eltűnt, az oltáron kívül alig akadt benne felszerelés. 1779-ben annyira lepusztult, hogy gondolkodtak a lebontásán is, erre azonban a király és a püspök adományának köszönhetően szerencsére nem került sor.

1894-ben egy villámcsapás után kellett helyreállítani, 1904 és 1907 között Gyakus László vezetésével tatarozták. 1965-66-ban R. Ratkai Ida vezetésével műemléki feltárást végeztek, majd Erdei Ferenc tervei alapján szakszerűen helyreállították. 1990-ben életveszélyessé kellett nyilvánítani, mert a falai annyira megsüllyedtek, hogy repedések keletkeztek rajtuk. A Szent István Király Alapítvány támogatásával Sedlmayr János tervei szerint néhány éven belül helyreállították, és a csapadékvíz elvezetésével a további süllyedést is megállították.

A templom körüli falat valószínűleg a 15. században építették. A keleti kapu fölött olvasható felirat (ANNO 1632 ZACHARIAS POP FIERI FECIT) feltehetőleg arra utal, hogy Pop (vagy Pap) Zakariás 1632-ben felújította.

A templom építészeteSzerkesztés

 
A templom épülete

A templom falai barnásvörös trachit kőből épültek, és eredetileg is vakolatlanok voltak.[1] Szentélye középkori szokás szerint keletre néz, vagyis keletelt. Karcsú tornya (3-4. emeletén ikerablakokkal) a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A hajónál jóval alacsonyabb szentély félköríves (ívsorokból álló főpárkánnyal). A bejárat a déli oldalon nyílik, fölötte három jellegzetes félköríves román tölcsérablak. A szentélyen is van a déli oldalon egy egyszerű ablak. A templombelsőben a hajó síkmennyezetes, az apszis boltozata negyedgömb alakú. A hajótól a szentélyt diadalív választja el. A torony földszintje dongaboltozatos.

A főpárkány tükreinek különlegessége: a 19 bajuszos tatár feje. A fejeknek története van, ugyanis jól látható, hogy 20 fejnek van kialakítva ív, viszont csak 19 fejet faragtak az ívsorba. A fejek a faluba betörő és legyőzött tatárokat szimbolizálják, elrettentésül is a tatároknak, hogy hasonló eset ne következzék be újra. A támadásban megmenekült egyetlen bajuszos barbárnak meghagyták a helyet az ívsor végén, ha esetleg visszatérne.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015. 115. oldal. ISBN 978-963-357-649-6

Források, további információkSzerkesztés