Szent Péter és Pál-templom (Kiskunhalas)

A kiskunhalasi Szent Péter és Pál római katolikus templom 1769-1770 közt épült Kiskunhalas alsóvárosban a Szentháromság téren. Későbarokk stílusú, egytornyos, hagymakupolás templom. Eredetileg egyhajós, majd kereszthajóssá bővítették.

Szent Péter és Pál plébániatemplom
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
EgyházmegyeKalocsa-Kecskemét
VédőszentSzent Péter, Szent Pál
Püspök(ök)Bábel Balázs
Pap(ok)Hozdik Zsolt
Építési adatok
Építése1769-1770
Stíluskésőbarokk
Felszentelés1770
FelszentelőErdélyi József
Elérhetőség
TelepülésKiskunhalas
HelyKiskunhalas, alsóváros
Elhelyezkedése
Szent Péter és Pál plébániatemplom (Kiskunhalas)
Szent Péter és Pál plébániatemplom
Szent Péter és Pál plébániatemplom
Pozíció Kiskunhalas térképén
é. sz. 46° 25′ 36″, k. h. 19° 28′ 60″Koordináták: é. sz. 46° 25′ 36″, k. h. 19° 28′ 60″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Péter és Pál plébániatemplom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Kiskunhalas területén a török kor előtt számos katolikus templom volt található. A török hódoltság alatt a város többször is elpusztult, ezáltal a város valamennyi temploma is eltűnt. A központban álló keletelt templom helyére a törökök által betelepített ormánsági református magyarok építettek új templomot, akik ezek után a város többségét is adták. Ennek okán katolikus templomra úgymond nem is volt szükség, mivel az eredeti népesség eltűnt.

Annak ellenére, hogy a város többsége református volt, a pusztákon szomszédos területekről érkezett katolikusok is éltek (főleg béresek, cselédek), ezáltal szükség volt katolikus lelkigondozásra is, amit a Majsai plébános végzett, akivel rendszeresen konfliktus adódott. (Például előfordult olyan időszak, amikor az evangélikus és a katolikus híveket is kizárólag a református lelkész keresztelte.)

A változás 1766-ban történt, amikor Mária Terézia parancsolta, hogy a város ajándékozzon telket a katolikus egyháznak, és építsenek fel rajta egy templomot. 1769-ben el is kezdték építeni Gföller Jakab vezetésével, majd egy évre rá, 1770-ben fel is szentelte Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére az akkori csongrádi esperes Erdélyi József. Ezzel egy időben katolikus népességet telepítettek be az alsóvárosba, amit „Lázárnak” kezdtek hívni, mivel így hívták az első oda települt családot. Első plébánosa Schrodt Imre volt, aki eredetileg 6 évig volt Halason káplán mielőtt plébános lett. 1771-ben hagyta el Halast.

A helyi katolikus közösség egyre nagyobb lett, és kinőtték ezt a már akkora kicsinek számító templomot. Ennek okán 1937-ben lebontották a régi szentélyt és az egyhajós templomot egy kereszthajóval bővítették és egy nagyobb szentélyt építettek hozzá. Ezután 1944-ben Karol Malczyk és Pawlik Milanda, egy Lengyelországból a második világháború alatt befogadott házaspár festette ki a templomot belülről. (A környéken számos más templomot is ők festettek ki ezidőben.)

A 250. emlékévhez kapcsolódóan számos felújítási munkálat történt. Több év alatt felújították a barokk stílusú oltárt, mellékoltárokat és a belső festést is.

Plébánosok listája szerkesztés

1770-1771: Schrodt Imre

1772-1777: Bunkóczy Ferenc

1777-1780: Nell János

1780-1801: Major Mihály

1801-1805: Szabó László

1805-1810: Cseh Endre

1810-1811: Ladányi István

1811-1814: Demeter Antal

1814-1845: Fröhlich Mihály

1845-1872: Huszka Vendel

1872-1884: Rózsa Béla

1884-1911: Véber István

1911-1912: Lantos Lajos

1912-1927: Gulyás Ferenc

1927-1933: Kovács Vince

1933-1944: Baranyi László

1944-1978: Boskó Vilmos

1978-1986: Zsótér Antal

1986-1987: Gacsári Kiss Sándor

1987-2000: Vangel Imre

2000-?:

?-2009: Fülöp Ernő

2009-2017: Dr. Finta József

2017-2022: Hozdik Zsolt

2022-napjainkig: Seffer Attila

Források szerkesztés