Szent Piligrim
Szent Piligrim (névváltozatok: Pilgrim, Piligin;[1] latinul: Pellegrinus), (kb. 920 – 991. május 20.) passaui püspök, aki szerepet játszott a magyarok keresztény hitre térítésében.
Szent Piligrim | |
Születése | |
920 körül | |
Halála | |
991. május 21. (70-71 évesen) Passau | |
Tisztelete | |
Ünnepnapja | május 20. |
Élete
szerkesztésA Niederalteichi bencés apátságban tanult, ezután szentelték pappá. 971-ben nyerte el a püspöki széket.
Miután elkezdődött a magyarok térítése, I. Ottó császár őt bizta meg a térítés irányításával. Piligrim meg szerette volna kapni a lorchi érseki rangot, ezért mindent meg tett a térítés érdekében. A lorchi püspökség elnyerése érdekében még okmányhamisítást is elkövetett, nevezetesen öt pápai bullát hamisított és ezek egyikében a lorchi püspökéget úgy tüntette fel, mint a passaui püspökség egy korábbi intézményét, amely joghatósága Pannóniára (a mai Dunántúl területe) is kiterjed, ennélfogva őt nemcsak az érseki cím, hanem a magyarországi egyház felett való kormányzati jog is megilleti. Ezekkel az iratokkal fordult 974-ben VII. Benedek pápához, hogy érseki kinevezését szorgalmazza. Egy levélben kifejtette a magyarok közt elért eredményeit, állítása szerint addig az évig összesen 5000 magyart térített meg, ez azonban kétségbe vonható, tekintve, hogy Piligrim ennek a levélnek révén szerette volna megszerezni az érseki címet.
Az I. Ottó halála után II. Henrik bajor herceg felkelést indított az új császár, II. Ottó ellen. Piligrim a császár pártján maradt, ezért elvesztette a magyarok bizalmát, akik Henrik szövetségesei voltak és ezért feldúlták Piligrim birtokait. II. Ottó végül legyőzte Henriket és I. Lipót osztrák őrgrófot utasította a magyar területek pusztítására. A pusztító hadjáratokra Piligrim is elkísérte Lipótot, egészen addig, míg Lipót 984-ben vereséget nem szenvedett a magyaroktól. Habár hamarosan a németek és magyarok kibékültek, Piligrim lemondott a térítések további irányításáról, de püspöki teendőit haláláig ellátta.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 793. o. ISBN 963-9257-11-7
- Tolnai Világtörténelme. (szerk.) Mangold Lajos és Horváth Cyril. Budapest: Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap és Könyvkiadó Vállalat. 1908–1912.
- Karl Uhlirz: Pilgrim (Bischof von Passau). In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB). 26. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1888, 131–134. oldal (németül)
- Anton Landersdorfer: Pilgrim (Piligrim). In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 20. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 2001, ISBN 3-428-00201-6, 441. o. (Digitalisat).
- Franz-Reiner Erkens: Die Fälschungen Pilgrims von Passau. München 2011, ISBN 978-3-406-10411-4.
- Josef Oswald: Pilgrim, Bisch. v. Passau. In: Lexikon für Theologie und Kirche. 2. Auflage, 8. kötet. Herder, Freiburg i. B. 1963.
- Josef Wodka: Kirche in Österreich. Wegweiser durch ihre Geschichte. Herder, Wien 1959.
- Waldemar Lehr: Pilgrim, Bischof von Passau, und die Lorcher Fälschungen. Dissertation Berlin 1909.
- Franz-Reiner Erkens: Pilgrim von Passau. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). 7. kötet, Bautz, Herzberg 1994, ISBN 3-88309-048-4, Sp. 616–619.