Szent Szófia-székesegyház (Polack)

székesegyház Fehéroroszországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 20.

A Szent Szófia-székesegyház (belaruszul: Полацкі Сафійскі сабор, oroszul: Собор Святой Софии в Полоцке) a fehéroroszországi Polack városának kiemelkedő műemléke, amely egy Nyugati-Dvina feletti magaslaton áll.[1]

Szent Szófia-székesegyház
Полацкі Сафійскі сабор
Fehéroroszország kulturális öröksége
A Szent Szófia-székesegyház főhomlokzata
A Szent Szófia-székesegyház főhomlokzata
Valláskeleti ortodox kereszténység
Építési adatok
Építése1044-1066
Rekonstrukciók évei1738–1765
Stílus
  • Architectural school of Polock (11. század – 1710. május 1.)
  • Viĺnia Baroque (1750–)
TervezőjeJohann Christoph Glaubitz
TelepülésPolack
Elhelyezkedése
Szent Szófia-székesegyház (Fehéroroszország)
Szent Szófia-székesegyház
Szent Szófia-székesegyház
Pozíció Fehéroroszország térképén
é. sz. 55° 29′ 11″, k. h. 28° 45′ 31″55.486280°N 28.758640°EKoordináták: é. sz. 55° 29′ 11″, k. h. 28° 45′ 31″55.486280°N 28.758640°E
Térkép
A Szent Szófia-székesegyház weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Szófia-székesegyház témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

Az eredeti székesegyház

szerkesztés

Az eredeti templomot II. Vszeszláv polocki fejedelem (1044–1101) építette 1044 és 1066 között, első említése még az építéséről adott hírt 1056-ban. Az épület a város keleti oldalán lévő sziklás magaslaton, a Nyugat-Dvina és a városnak is nevet adó Polota folyók összefolyásánál áll, és valószínűleg Fehéroroszország legrégebbi temploma. A székesegyház feltételezett eredeti megjelenését már csak maketteken és a 2005-ös 20 rubel címletű ezüst emlékérmén lehet látni. A székesegyház eredeti formájában hasonlított a kijevi Szent Szófia-székesegyházra és a novgorodi Szent Szófia-székesegyházra, amelyeket szintén az Isteni Szent Bölcsességről neveztek el.[2]

Saját templomának felépítése után II. Vszeszláv megpróbálta megszerezni a Kijevi Rusz trónját. A sikertelen kísérlet után megtámadta a környező fejedelemségeket: 1067-ben elfoglalta Novgorodot, és kifosztotta az ottani Szent Szófia-székesegyházat, majd egy harangot és egyéb zsákmányokat vitt magával, hogy a saját székesegyházát díszítse velük. A templomot megemlítik az Igor-ének történetében is, ahol azt állítják, hogy Vszeszláv fejedelem éjszakánként vérfarkas alakban járta Kijev utcáit, és reggelente hallotta a saját polacki székesegyházának a harangjait.[3]

Jelenleg csak a templom egyes részei nyúlnak vissza Vszeszláv idejébe, bár az építők nevét a székesegyház alapjába vésve megtalálták, akik név szerint: Dávid, Toma, Mikula, Kopes, Petr és Voris. Később a 11. századból származó 16 polocki fejedelem temetkezési helyét is feltárták, köztük az alapító, II. Vszeszláv sírját. A voszkreszenszkojei levél (1156) szerint a székesegyháznak eredetileg hét kupolája volt, később ez ötre csökkent, miután az 1447-es tűzvész után újjáépítették.

A sorozatos átépítések

szerkesztés

A katedrálist a 11. és a 18. század között többször újjáépítették és jelentősen átalakították. A székesegyházhoz könyvtár is tartozott, de elpusztult, amikor Báthory István lengyel királyként elfoglalta a várost a 16. század végén a livóniai háború alatt. 1596-ban a templomot majdnem teljesen újjáépítették és templom-erőddé alakították át. 1596–1654 és 1668–1839 között a templom a görögkatolikus egyház tulajdonában állt. Polocki Szent Jozafát görögkatolikus érsek (1618–1623) építette újjá az 1607-es tűzvész után, de 1643-ban ismét tűzvész pusztította el a székesegyházat és a várost.[4]

Nagy Péter és Aleksandr Menšikov 1705-től a templomot lőporraktárként használta, ám 1710-ben felrobbant. A következő közel három évtizedben (1738–1765) Florian Hrebnicki érsek újjáépítette a székesegyházat. Johann Christoph Glaubitz vilniusi építész tervezte meg a jelenlegi templomot, amely a „vilniusi barokk” stílusnak az egyik legszebb példája. Az épületet barokk tornyokkal egészítették ki, a kupolákat eltávolították (vagy legalábbis nem építették újjá őket).[5] A várost elfoglalták a franciák Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata idején (két csatát is vívtak Polackban augusztusban és októberben, a második a házak között zajlott), valamint az 1940-es években a németek is. A székesegyház funkciói az évszázadok során többször is megváltoztak. A székesegyház a keleti rítusú görögkatolikus egyházhoz tartozott 1839-ig, amikor is az orosz görög katolikus egyház és az orosz ortodox egyház egyesült.[6]

A szovjet időszak és a jelen

szerkesztés

A kommunista uralom idején a székesegyház a Polocki Regionális Állami Archívum raktára volt 1949 és 1954 között. 1967-ben helyreállítási munkákat végeztek, mivel a székesegyházat ateizmus múzeummá akarták átalakítani, de a múzeumot végül 1969-ben Vitebszkbe költöztették. 1981-ben a székesegyház mellé szállították az egyik Borisz-követ. A székesegyház ma a Polocki Állami Múzeum részét képzi, hangversenyteremként és orgonakoncertek helyszíneként használják. Tervben van az épület visszaszolgáltatása az orosz ortodox egyház részére.[7]

  1. Пермина, Анна: Saint Sophia Cathedral in Polotsk. The Shrine of Light and Music – Комиссия Российской Федерации по делам ЮНЕСКО (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 19.)
  2. Saint Sophia Cathedral in Polotsk | Belarus.by. www.belarus.by. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
  3. The Tale of the Armament of Igor: Text: Part II. sacred-texts.com. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
  4. POLOCKI SZENT JOZAFÁT. archiv.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  5. Pár órás séta a belorussziai Polackban | Alexkaland. alexkaland.hu. (Hozzáférés: 2020. április 27.)
  6. Polocko šv. Sofijos soboras. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
  7. St. Sophia's Cathedral (angol nyelven). Atlas Obscura. (Hozzáférés: 2024. június 19.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Saint Sophia Cathedral in Polotsk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.